A turizmus egyre inkább kezdi felfedezni déli szomszédunk Szerbia nevezetességeit, látványosságait, turisztikai célpontjait. Akik szeretnek elmélyedni a magyar történelem jeles eseményeiben, nem hagyhatják ki Szendrő várának megtekintését. A hazánktól délre eső, a magyar történelem szerves részét képező várak monumentalitása lenyűgöző! Csak akkor érhetjük meg Hunyadi János és társainak emberfeletti teljesítményét, ha egy napot rászánunk egy nándorfehérvári vagy a szendrői várban történő sétára.
Nézzük most a szendrői várat, amelynek falai közt raboskodott egykor a rigómezei csatából hazafelé tartó Hunyadi János hadvezér, akit Brankovics 100 ezer arany ellenében engedett útjára, majd a túszként visszatartott Hunyadi Lászlót pedig a magyar hadak ellene történő vonulása után tett csak szabaddá. Itt szükséges megemlíteni, hogy 1494-ben a vár török ostromakor, Szendrőn hunyt el Kinizsi Pál.
Belgrádtól mindössze 45 kilométerre délkeletre található a szendrői vár. A 11,3 hektáros alapterületű erődöt a 15 században Brankovics György uralkodó elrendelésére a Duna és a Jezava folyók összefolyásában építették, egy háromszögletű síkságon.
Szendrő helyén a rómaiak idejében egy Vinceium nevezetű település állt, a rómaiak nyomai jól felfedezhetők a vár falába beépített, egykor itt élt rómaiak sírköveinek igazán mutatós maradványaiból.
A várban sétálva egyre több letűnt kor nyomát fedezhetjük fel a falakban, hiszen többek közt „a szendrői erőd őrzi a szerb naptár azon kevés bizonyítékának egyikét, amely a világ létrehozása óta eltelt éveket számolja, és amely feltételezhetően az ie. 5508-ban volt” – olvasható a belépőhöz kapott magyar nyelvű tájékoztatóban.
Szendrő vára, mint a Balkánt és Közép-Európát összekötő erőd, évszázadokon át fontos kereskedelmi és vallási központtá tette a körülötte elterülő települést, az egykori középkori szerb fővárost. A szendrői vár számára a Duna számos történelmi erődítményhez összeköttetést biztosított. Például Péterváradhoz, Belgrádhoz, Galambóchoz, Újvidékhez.
Magyarország mellett Szerbia is keresztény állam lévén, ezért a középkori szerb uralkodók a muzulmán törökkel szemben a magyar közelséget részesítették előnyben. Ebből adódóan célszerűnek tartották, hogy a leendő főváros közelebb legyen Magyarországhoz, mint az Oszmán Birodalomhoz. Szendrő elhelyezkedése a Dunán Nándorfehérvár és Galambóc között könnyű hozzáférést biztosított a folyó többi pontjához. Lehetővé tette a dunai forgalom ellenőrzését is, ideértve a Morava-völgybe történő magyar bejutás megakadályozását. Ezzel a hintapolitikát folytató Brankovics a törökök követeléseinek tett eleget.
1430-ban, mindössze alig két év alatt felépült az új főváros erőddel, palotával, belső várral, viszont a külső vár munkálatai a 25 torony felépítésével egészen 1439-ig elhúzódtak. Ennek ellenére 1434. április 20-án Brankovics György legfiatalabb lánya, Katalin a magyar főúrral, Cillei Ulrikkal már az új erődben házasodhatott össze. Még ebben az évben idősebb lányát Marát pedig II. Murád szultánhoz adta feleségül.
A szabálytalan háromszög alakban felépített erődítményt a Duna és a Jezava folyó mellett még további két csatorna vize veszi körül. A falak négy méter vastagságúak, és tíz méter magasságban épültek. A huszonöt torony a 20 méter magasságot célozta meg.
1435. augusztus 14-én a kastély nagytermében került sor a Velencei Köztársaság és Szerbia közötti „testvériség és barátság” hivatalos szerződés aláírására, melynek következtében György és fiai velencei állampolgárságot kaptak.
Mara és II. Murád szultán házasságával létrejött béke nem volt tartós, mert Murád vezetésével 130 000 török katona foglalta el a város környéki dombokat. Az uralkodó Magyarországra sietett, a főváros védelmét fiára, Gergelyre bízta. Segítség nem érkezett, és mikor Murád bevetette az újdonságnak számító ágyúkat, három hónapnyi ostrom után, 1439. augusztus 18-án Gergely és István hercegek megadásra kényszerültek, akiket a szultán Anatóliában megvakíttatott, testvérük Mara szultána könyörgése ellenére.
A várat átszövik az „átkozott Jerina”-ról szóló legendák, amely szerint az uralkodóasszony halálra dolgoztatta az építkezésen még a terhes anyákat is. A kövek emberi kezek munkáját őrzik, a monumentális falak a kétségbeesett védekezés nyomait mutatják. Az erőd falait mosó Duna pedig az évszázadokon átívelő közösen átélt történelemről mesél.
