Verőfényes augusztusi Ilona-napon kerestem fel Kozármisleny népszerű verselőjét Lieber Ilonát, akinek eddig négy kötete jelent meg nyomtatásban, 2005-ben a Versbe zárt érzelmek, 2007-ben a Köddé vált álmok, 2010-ben a Szárnyak nélkül, és 2014-ben a Könny és mosoly. Írásai jelentek meg a Pécsi Új Hangban, a Pécsi Művészkör ajánlásával éveken keresztül publikált, írásai megtalálhatók antológiákban, válogatásokban. Nemzetközi versíró pályázatra beküldött verséért „Ezüst Toll” díj elismerést kapott. Országos Nyugdíjas versenyen saját versének előadásával, egy Arany, és két Kiemelt Arany minősítést, további megmérettetéseken számos első helyezést ért már el. Saját verseit országszerte, különféle rendezvényeken adta már elő, mindig nagy sikerrel.
BaHír: Mitóta írsz verseket?
Lieber Ilona: Már gyermekkoromban is nagyon kedveltem az irodalmat, a verseket, regényket, novellákat. Talán arra születtem, hogy a gondolataimat versekbe szedjem. Első verseim eléggé szomorúra sikerültek, mert nagy szegénységben nőttem fel. Ennek ellensúlyozására gyűjtöttem a régi dalokat, verseket a közvetlen környezetemben élőktől. Otthoni magányomban viszont sokszor ragadtam tollat, 2003-ban aztán egy nyugdíjas találkozón olvastam fel a „Nagyapámra emlékezem” című versemet. Ezután került sor az első verseskötetem kiadására. Aztán észrevétlenül gyűltek a verseim, és az írásaim a következő kötetekhez.
BaHír: Mi ösztönöz az írásra?
Lieber Ilona: Az életem eseményeinek megélése, átélése ösztönöz folyamatosan írásra. A családi élet idillje, szeretete, annak minden öröme, de az élet minden fájdalma, elkeseredettsége, bánata is a tollam hegyére kívánkozik. Voltak napok, amikor egyszerűen nem tudtam abbahagyni az írást, mert megihletett a nap sugara, vagy az évszakok, a település, az ország, a haza, ahol élek.
BaHír: Miért osztod meg a bánatod, örömöd az emberekkel?
Lieber Ilona: Mindenképpen elsősorban örömöt szeretnék szerezni az embereknek. Mellette a szórakoztatásra is gondolok, mert az én korosztályom még szeret olvasni. Úgy gondolom, hogy nagyon sok a hozzám hasonló dolgokon átesett ember. Hihetetlen, hogy az én korosztályom már mi mindenen ment keresztül. Nagyon sok megpróbáltatás, keserűség, bánat ért mindannyiunkat, és én az írásaimmal azt szertném üzenni, hogy soha nem szabad csüggedni. Hozzunk ki minden percből valami szépet, valami jót, verset, novellát, dalt, táncot, és tegye ezt mindenki ízlése vagy éppen a lehetősége szerint.
BaHír: Készül valami új?
Lieber Ilona: Az utóbbi időszakban kissé mozgalmassá vált az életem, férjem betegsége, majd halála, költözködés, építkezés, egészségügyi problémák vesznek körül, amelyek nem igazán kedveznek az alkotásnak. Napjainkban a memoárjaim leírása, vagy legalább a lediktálása foglalkoztat, mert gyermekkoromtól egyedi, mozgalmas és tevékeny életet éltem, hol vidámságban, hol pedig könnyek között.
BaHír: Példaképek?
Lieber Ilona: Az irodalomban szinte mindenevő vagyok, előszeretettel forgatom Jókai Mór, József Attila, Petőfi Sándor remekműveit, de örömmel veszem kézbe korunk íróinak, költőinek munkáit, vagy olvasom őket éppenséggel a világhálón. A Pécsi Művészkört is rendszeresen látogattam még a pandémia kitörése előtt.
BaHír: Alkotói ars poeticád, hitvallásod?
Lieber Ilona: Én vallom az értékteremtést, értékmegőrzést, érthetően, csakis magyar nyelven. Számomra a legfontosabb, hogy a könyvem egyben a lelkem tükre is legyen.
