Ugyanis 2010-ben azért (is) kaptak kétharmados felhatalmazást a kormányzásra Orbánék, hogy a 2010 előtti időszakot, és pláne a költségvetés hamisításba keveredett Gyurcsány Ferencet elszámoltassák. Ez azonban sem akkor, sem azóta nem történt meg. Ehelyett a párt, amely tizenegyéve alkotmányozó többséggel vezeti az országot, és akik szó szerint bármit, de tényleg bármit megtehetnek, egy szánalmas, erőtlen aláírás gyűjtésbe kezdenek Gyurcsány ellen.
Bíróságra rángathatták volna, lecsukhatták volna, elszámoltathatták volna, kérdőre vonhatták volna a 2006-os események miatt, ám ehelyett a Fidesz erejéből erre a szánalmas marketing-kampányra futotta. Így köpik arcon azokat, akik 2010-ben az elszámoltatás iránti (jogos) vágy miatt szavaztak rájuk.
Politológiai szemmel nézve persze érthető, hogy mi, miért történik. Orbánéknak szükséges van Gyurcsányra, az egykori miniszterelnök eddig három fideszes kétharmadhoz járult hozzá a puszta személyével igen tevékenyen, és amíg Gyurcsány szabadlábon van, addig az egész ellenzéket összelehet mosni vele. Azokat is, akik minden szempontból igen távol állnak tőle.
Ha Gyurcsány börtönbe került volna, akkor most nem lehetne vele, és az általa fémjelzett – valóban pocsék – korszakkal riogatni. Akkor nem lehetne azt mondani, hogy „lehet most sem jó, de ha nem mi nyerünk, akkor a 2010 előtti figurák térnek vissza”. Ugyanis abból az időszakból nagyon sok magyar ember nem kér, és a Fidesz minden törvénytelenségét, minden lopását, minden gaztettét hajlamosak sokan elnézni, csak azért, hogy Gyurcsány és társai ne térhessenek vissza.
Orbánék pedig erre játszanak, tudatosan mondják és hangoztatják, hogy „ha nem mi, akkor Gyurcsányék”.
Az egyetlen gond ezzel, hogy 2010-ben nem azért szavaztak rájuk olyan sokan, hogy riogassanak a DK-elnökével, hanem azért, hogy elszámoltassák őt.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán