Kellemetlen, hogy minden válogatott mérkőzés előtt arra gondolok, hogy vajon egy – reményeim szerint – nem túl nagy létszámú csürhe, miképpen fogja ország-világ előtt lejáratni Magyarországot. Mert nem az a kérdés, hogy le fogják járatni, hanem az, hogy mennyire.
Iszonyatosan ciki, kellemetlen és elkeserítő volt a magyar-szlovák mérkőzés előtt hallgatni, ahogy az ellenfél himnuszát a kifütyülték. Látható egyébként, hogy kontraproduktívra sikerült az eset, a szlovák játékosok felhúzták magukat a dolgon, és le is győzték a magyar válogatottat Budapesten.
Kellemetlen, amikor az ellenfelek számára fontos ügy miatti térdelést kifütyüli a publikum. Teljesen lényegtelen, hogy mit gondolunk az egész BLM-ügyről, és a térdelésről. Illik tiszteletben tartani, hogy mások számára ez különös jelentéssel bír, és azt a tizenöt másodpercet kibírni csendben.
Vérlázító, amikor az ellenfél gólt ünneplő játékosát, aki ráadásul az elhunyt barátjára is megemlékezett, minden létező tárggyal megdobálja néhány tucatnyi csürhe. Tudom-tudom, góllövéssel provokált az ellenfél játékosa. Ráadásul még a bőre sem fehér. És még valami üzenet is volt a pólóján, skandalum. Ja, hogy a halott barátjára emlékezett? Hopszi, bocsi. De attól még fekete, szóval gyanítom, hogy szerintük „megérdemelte”. Minek ment oda. Gondolom Loic Nego Izland elleni góljánál is ugyanígy dobáltak volna ezek a szurkolók. Vagy a mi fekete játékosunk az jó, csak másé rossz? Rossz lehet úgy létezni, ha valaki egy kétlábon járó kognitív disszonancia.
És az sem érdekel, ha valaki majd a kommentben azt mondja, hogy ilyet nem csak a magyar szurkolók csinálnak, hanem az angol, román vagy piréz drukkerek is. Egyáltalán nem érdekel ez a fajta kifogás keresés, hogy lám, nem csak mi vagyunk egy ócska rasszista, az ellenfelünket nem tisztelő brigád, hanem mások is azok. Ha mások hülyék, akkor megengedhető, hogy mi is azok legyünk? Aligha.
Biztos vagyok abban is, hogy ez a magyar válogatott játékosainak, és a stábnak is kellemetlen. Többségük nyugaton játszik, olyan helyeken ahol ez a középkori gondolkodás már a legalja kocsmákban sem számít menőnek, olyan helyeken ahol az embereket nem a bőrszínük, vagy a nemzetiségük alapján ítélik meg. Kellemetlen lehet a kérdés, mikor a klubcsapataikban játszó fekete játékosok felteszik nekik a kérdést: ők ehhez mit szólnak?
Az egész pedig amiatt is dühítő, hogy eközben a szurkolók valóban parádés hangulatot tudnak varázsolni, akkor, amikor a szurkolással foglalkoznak, kifejezetten ritka, és örömteli dolog, hogy a válogatott mérkőzéseken Fradi, Újpest, Kispest drukkerek békében megférnek egymás mellett, mennyivel szebb lenne, ha a kapocs csak és kizárólag a magyar válogatott szeretete, és nem a másik nemzet gyűlölete lenne. Rengeteg szurkolót volt szerencsém megismerni, nem gondolnám, hogy a többségük rasszista, kirekesztő, xenofób lenne, azonban az vitathatatlan, hogy ilyenek is bőven helyet foglalnak a lelátón (ahogy a náci-tetkós hazaárulók is…ugyanis idegen hatalmak jelképeit magunkra tetoválni nettó hazaárulás), amíg pedig a tisztességes szurkolók nem közösítik ki, nem vetik ki maguk közül a csürhét, addig óhatatlanul is össze fogják őket mosni.
Azonban látható, hogy ez nem történik meg, az a csürhe, aki évek óta minden nemzetközi labdarúgó mérkőzésen szégyent hoz a teljes országra vígan dobálhat, fütyülhet, huhoghat most is, és a végén ő van felháborodva, ha az UEFA/FIFA lecsap, és kiosztja a sokadik zártkaput. Az MLSZ-nek mindez nem jelent problémát? Hogy egy pár száz fős közeg miatt rendszeresen zártkapus büntetéseket kapunk? Mert ha igen, akkor miért nem lépnek? Csak a sajtó fotók alapján pontosan be lehet azonosítani vagy tucatnyi embert, akik poharakat dobáltak be a pályára Sterling góljánál, és az angol szögleteknél. Tessék őket beazonosítani és örök életre kitiltani őket minden hazai labdarúgó eseményről. Fájni fog, de muszáj megtenni, hogy ne velük azonosítsák az országot, hogy a válogatott ne kapjon büntetést.
