1898. szeptember 10-én vesztette életét Genfben Erzsébet magyar királyné, miután egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista szíven szúrta. A rendkívül népszerű Sisi halála Magyarországot is mélyen megrázta, hiszen a királyné őszintén szerette a magyarokat, ahogy ők is az uralkodónét.
Erzsébet 1837-ben, Bajorországban látta meg a napvilágot, szülei harmadik gyermekeként. Édesapja Miksa József, a Wittelsbach-ház egyik oldalágának hercege volt. A harmadik lánynak általában nem jutott már előkelő férj a dinasztikus házasságok korában, Sisi végül mégis a Habsburg-házba házasodott be. Ráadásul igazán romantikus történet kerekedett ebből: a 23 éves Ferenc József a herceg legidősebb lányát, Ilonát kellett feleségül kérnie. Müncheni tartózkodása alatt azonban beleszeretett a 16 éves Erzsébetbe, így végül őt vitte oltár elé.
Sisinek nem volt könnyű dolga a Habsburg-udvarban. A kissé szertelen lányt többször is érték inzultusok, különösen anyósa, Zsófia részéről. Gyermekeit is szinte azonnal elvették tőle, ráadásul egyik leánya el is hunyt egy magyarországi körút során, amit Sisi nyakába varrtak az udvarban.
Erzsébet a Hofburg fagyos viszonyai, a folyamatos megaláztatások, konfliktusok, leánya halála és gyermekei távolléte miatt aztán az évtized végére egyik betegségből a másikba esett, és mély depresszióba zuhant. 1859-ben el is hagyta az udvart és tengeri körutazásra ment, majd egy ideig Velencében élt. Két év múlva visszatért az udvarba és már egy sokkal magabiztosabb, erősebb akaratú nő tért vissza Bécsbe. A császárnénak ezután jelentős szerepe volt abban is, hogy a császár engedett a liberalizációs tendenciáknak. Sokan úgy vélik, hogy befolyással bírt az 1867. évi kiegyezésben is.
Miután Erzsébetet 1867-ben – a budai Nagyboldogasszony-templomban – magyar királynévá koronázták, személyét egyre nagyobb szimpátia vette körül. Gyakran ment a rideg Bécsből magyar területekre, különösen Gödöllőn szerette idejét tölteni. Az uralkodóval való házassága egyre inkább romlott, ezzel is függ össze a pletyka, miszerint viszonyt folytatott volna Andrássy Gyula gróffal. Rudolf gyermeke öngyilkosságát követően pedig végleg eltávolodtak egymástól.
Erzsébet a fájdalomtól teljesen magába zárkózott, miközben fia haláláért a bécsi udvar zordságát és saját gyengeségét okolta. Utazásai során igyekezett inkognitóban maradni, egyedül hű társalkodónőjét, Ferenczy Idát vitte magával. Egyre többet utazott, így került 1898 szeptemberében Svájcba is. Szeptember 10-én elhatározta, hogy hajóra száll, és kirándul egyet a Genfi-tavon. A sétahajókázás végül tragédiába torkollott, a kikötőben ugyanis egy Habsburg-ellenes olasz anarchista, Luigi Lucheni egy élesre fent reszelővel merényletet követett el a királyné ellen.
A támadás után Sisi sérülése elsőre nem tűnt súlyosnak, mivel lábra állt, de hamar kiderült, hogy a fegyver éppen a szívét érte. Nem sokára elájult, a hajón pedig életét is vesztette. Erzsébet váratlan halálát az egész Monarchia megrendülten fogadta, Magyarországon pedig különös tisztelettel adóztak emlékének. Budapesten és az ország számos pontján hamarosan utakat és településeket neveztek el a királynő után – például Pesterzsébetet –, köztéri szobrokat állítottak, parkokat alapítottak, így a 20. század első éveire kész kultuszt épült Sisi alakja köré.
Forrás: Rubicon