Nem vagyok meleg. Nincs egyetlen rokonom se, aki az LMBTQ közösséghez tartozna. Nincsenek meleg barátaim, meleg ismerőseim is alig. Mondhatnám, hogy ez nem az én ügyem, hiszen se közvetlenül, se közvetve nem érint. Mondhatnám, csak nem lenne igaz. Mikor az állam megpróbál kriminalizálni egy kisebbséget, az mindannyiunk ügye. Ma a melegek, holnap az értelmiségiek, holnap után a nem keresztények, azután pedig ki tudja, ki kerül sorra.

Mikor a kormány tudatosan összemossa az egyik legalávalóbb bűncselekményt, felnőtt emberek kölcsönös beleegyezésén, és szerelmén alapuló kapcsolatán, akkor ott fel kell emelni a hangunkat. Mindenkinek, aki normális, humánus, és egy élhető országban szeretne élni. Függetlenül attól, hogy a meleg közösséghez tartozik, vagy sem. Nekik is joguk van tisztességes élethez, joguk van ahhoz, hogy a szerelmük kezét megfoghassák az utcán, hogy vele kézen fogva sétálhassanak, anélkül, hogy bántalmazásnak, agressziónak legyenek kitéve.

Senki nem tehet arról, hogy mi a nemi identitása. Én sem választottam a heteroszexualitást, ők sem választották a homoszexualitást. Ezt dobta a gép. Nekem is, nekik is. Én összeházasodhatok a barátnőmmel, én mindenféle atrocitás nélkül sétálhatok vele kézen fogva az utcán, meg is csókolhatom őt. Egy homoszexuális honfitársam ugyanezt nem teheti meg. Kizárjuk őket a polgári házasságból is, olyan dolog miatt, amiről nem tehetnek. Véleményem szerint a Pridenak ez az egyik fontos lényege: elérni, hogy ugyanazon jogok illessenek meg minden embert, függetlenül a nemétől, bőrszínétől, származásától, vallásától vagy szexuális orientációjától.

A saját nevemben jelezném minden magyar homoszexuális, leszbikus, biszexuális embernek, hogy nagyon sokan vagyunk veletek, ti is a nemzet részei vagytok, ti is ugyanolyan emberek vagytok, mint bárki más, akármit is próbálnak mások mondani. Veletek vagyunk!