2021.10.07. – 2022.01.14. között a JPM Múzeum Galéria Pécs, Káptalan u. 4. alatti kiállítótermeiben csütörtökön nyílott kiállítás a Siklósi Kerámia Symposion alkotásaiból összefogott válogatás tekinthető meg Pécsett a Janus Pannonius Múzeumban. A mintegy 1500 darab, Siklóson készült mű közül kerültek ki a kiállított darabok, melyek 1969 és 1992 között készültek.
Az eredendő anyag – Siklósi Kerámia Szimpozionok 23 évét átölelő termését, és a közel ötven hazai és nemzetközi művész alkotását csodálhatjuk meg azon az időszaki kiállításon, amely a siklósi szimpozionokról ad átfogó képet a kezdetektől egészen 1992-ig.
A kiállítás különböző termei az organikus jellegű művektől az absztrakciónak még teret adó figurális plasztikákon át mutatják be az agyag anyagszerűsége által hordozott különböző jelentéseket. Nádor Katalin fotográfus – a kiállításon bemutatásra kerülő – dokumentumértékű műhelyfotói és életképei által a szimpozionok tevékeny életébe is beleláthat a látogató.
A művészi alkotómunka belső megújulásának időszaka volt a szimpozion mozgalom, amelyben az egyes műfajok elhivatott képviselői, a művészek, a mecénásokkal és a szervezőkkel összefogva egy sajátos alkotói fórumot teremtettek. Elsőként Baranya megye vezetősége vállalta a szimpozion struktúrájának és szellemi célkitűzéseinek hosszú távú támogatását. 1967-ben indult a Szársomlyó-hegyi kőfejtőben a Villányi Kőszobrász Alkotótelep, 1969-ben a siklósi ferences kolostorban a kerámia alkotótelep, amelyek nemzetköziségük révén az új művészeti áramlatok megismerésének hazai fórumát biztosították, valamint szervesen hozzájárultak a magyar szobrász- és
kerámiaművészet külföldi recepciójához.
A siklósi szimpozion létrehozását Schrammel Imre keramikus szorgalmazta, miután 1967 nyarán részt vett az ausztriai gmundeni, valamint cseh bechyne-i alkotótelepen. Siklós történetében három jól körülhatárolt periódus különül el.
Az első az 1969-től 1979-ig terjedő, az indulás lendületével teli időszak, a Symposionok kora, melynek sikeréért legtöbbet az alkotókon kívül Csenkey Éva tett, aki a Siklósi Alkotótelepek művészettörténészeként aktív szerepet vállalt a programok szervezésében, dokumentálásban és a ház helyreállításának irányításában.
A második periódus a felújítást követő épületátadástól, 1984-től 1997-ig, a Baranyai Alkotótelepek Közhasznú Társaság megalakulásáig tartott, Komor István igazgatósága alatt. Közben a rendszerváltás után a finanszírozás megváltozása új helyzetet teremtett, az éves működtetés megszűnt. 1992-től többféle ideiglenes együttműködés igyekezett biztosítani a fennmaradást. Az 1991-ben létrehozott Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola – a posztgraduális művészoktatás első hazai műhelye – hét évig működött a villányi és siklósi szimpozionok helyszínén. A képzés megálmodói korábban mind alapítói vagy résztvevői voltak a villányi és siklósi alkotótelepeknek. A TERRA Kerámiaszobrász Társaság 1992-ben alakult, rá egy évre Siklóson készültek egy jelentős nemzetközi kiállításra. A DeForma Csoport 1993-ban jött létre a magyarországi porcelán használati tárgyak megújításának szándékával, különböző tematikák mentén mintegy tíz éven volt aktív szervezője és résztvevője a siklósi alkotótelepnek.
Az eredendő anyag című tárlat az 1969-től 1992-ig tartó időszak termését mutatja be, tematikus válogatásban: az organikus jellegű alkotásoktól az absztrakt-figurális plasztikákig valamennyi kiállított mű az anyagszerűség különböző értelmezéseit tükrözi. Nádor Katalin fotográfus dokumentumértékű műhelyfotói és életképei által a szimpozionok tevékeny életébe láthatunk bele.
A rendkívül sokszínű gyűjtemény további szempontok alapján történő bemutatásához elsősorban a kerámia legfőbb felhasználási területének számító edény-és épületkerámia szimpozionok illetve az 1992 után Siklóson működő Terra és DeForma csoportok munkássága kínál bőséges anyagot.
„Mi a Symposion? … A symposionban szabadság van és megtárgyalási lehetőség (…).
Szeretjük a Symposion szabadságát, a kísérleti lehetőséget és a munka lendületét. Ezt szeretnénk biztosítani minden résztvevőnek. Tudjuk, hogy a keresésben és a kutatásban tévedni is lehet. De a tévedésből is lehet tanulni. Munkáink kísérleti múzeumot jelentenek. Biztos, hogy idővel nagyon érdekes lesz.” (Gádor István, 1973)
Forrás: jpm.hu
Fotó: jpm.hu
