Egy világjárvány idején természetes, hogy az adott problémákat megpróbáljuk a lehető leghumánusabb és legbiztonságosabb módon kezelni. Ennek következtében a kormány már kétszer rendelt el online oktatást, illetve online munkát azok részére, akik számára megoldható. A felmerülő kérdés már csak az, hogy vajon harmadjára is bevezetik-e ezt a szigorítást.

Azonban, ha jobban belegondolunk, lehetséges, hogy e verziója az edukációnak, illetve mind a munkáltatónak és mind a munkavállalónak tán praktikusabb lenne, és egy kidolgozottabb tematikát felállítva, bevezethető lehetne a jövőben?

Természetesen mindennek megvan a maga előnye és hátránya.

Az online élet előnye legfőképpen az idő lenne, ami oly kevesünknek adatott meg a 21.században, ami rettentően felgyorsult üzemmódban halad. Egy kicsivel több időt nyerve, reggelente és este, akár segíthet mind a mentális, mind pedig a fizikai egészségünk javításában. Reggelente nem kellene 1-1,5, akár 2 órával előbb kelnünk, mert az otthoni munka előnye, hogy a kora reggeli órákban csak gyorsan felkapjuk magunkra a köntöst, és egy csésze kávé után elég felöltöznünk, kényelmes-otthoni ruhába. A 6-8-12 órás munkaidő végén pedig, nem kell a dugóban ülve azon görcsölnünk, hogy vajon oda érünk-e az iskola zárása előtt, vagy megint mi leszünk az utolsók, akik elhagyják aznap az iskolát. Ráadásul, akár gyorsabban, és többet is tudunk előre dolgozni.

Ezenkívül sokkal több időnk lenne a családunkra és saját magunkra is. A teendőkre, vagyis a bevásárlásokra, a főzésre stb… Kétszer annyi időt tudnánk foglalkozni szeretteinkkel, elmélyíteni a kapcsolatunkat velük, és javítani, illetve megelőzni a mentális betegségeket, traumákat. Tehát, sokkal több szabadidőnk lenne, amelyre szükségünk van a társadalmilag szoros időeltöltésén kívül, vagyis olyan szabadidős tevékenységek űzésére, amelyek kiszakítanak bennünket a szürke hétköznapokból.

Azonban az online életnek igenis vannak negatívumai is. Mint például, ha valaki nem találja az aranyközéputat, és túlságosan ellustul ebbe az otthoni munkarendbe, akkor könnyen kifoghat rajta a hosszan tartó lehangoltság, vagyis depresszió, az úgynevezett „céltalan” élet végett. Ugyanis nincs miért felkelni reggel, nem muszáj az ágyból sem kikelni. Nincs ok, amiért szépen fel lehetne öltözni, amiért ki kéne lépni a lakából. További passzív életérzés lehet még, hogy mivel folyamatosan a szeretteinkkel vagyunk, átesünk a ló túlsó oldalára, és már nem tudjuk őket úgy értékelni, ahogyan illene.

Minden csak hozzáállás kérdése. Meg kell találnunk a középutat.

Viszont, ahogyan ezt már fentebb is említettem, ez mind csak teória, és nem tudjuk pontosan, mi várható a jövőben. Amennyiben bevezetésre is kerülne, muszáj lesz kidolgozni egy olyan tematikát, ami összhangba tudja hozni a magánéletünket a munkával.