2021. november 20-án délelőtt 10 órakor lelkes kis csapat nyitotta meg talpig maszkba öltözködve a Kozármislenyi Művelődési Központban az „Utak és találkozások” című kiállítást, ahol az érdeklődők Lizák Mária, Béres Mária és Tormási Sándorné Irén alkotásaiból összegyűjtött képekkel ismerkedhettek meg.
A Kozármislenyi Művelődési Központ szervezésében megvalósult esemény háziasszonya Tarcsay Gyöngyvér vallott nekem a délelőtti programról, miközben megcsodáltuk a pandémia gyümölcseit.
„ Leipám Edit: Utak és találkozások című versében így fogalmaz:
„Életünk országútján járva – elcsodálkozunk …
Elágazáshoz érve – gyakran – elgondolkodunk.
Vajon jobbra, vagy balra, – utunk merre halad?
Életsorsunk predesztináció, vagy befolyásolhatjuk azt?”
A válasz: Igen befolyásolhatjuk azt!
Mikor ránk tört az ijedelem, egyre jobban éreztem, hogy nagy felelősség van rajtam. Szépkorúak csoportját vezetni különös kegye a sorsnak. Veszélyhelyzet idején, a bezárt lelkeket nyitni kell. Mivel? Kommunikációval! Internet, telefon…Hogy vagy? Mivel foglalkozol? S, ekkor tudtam meg, hogy Béres Marika, kedves társunk egy „nemszeretem” ajándékot kapott a fiától. Festő vásznat és készletet. Rakosgatta ide – oda, szeretett volna minél messzebb lenni tőle. S, egyszer csak már az alkotás tengerében úszott… Egyik másik képe uralta a netet. Számolatlanul jöttek az új alkotások.
Nyomában Tormásiné Irénke haladt. Egy – két betegség után felépülve kiváló terápia volt számára is a képzőművészet. Ő különösképpen a természeti tárgyú képeket szereti. Mindkettejük „számkifestés” technikával alkot. Segítség az előrajzolt kép, a megadott színek arzenálja. Mégis lehet különbséget tenni a két alkotó ecsetvonásai között. A színek orgiája, a téma magával ragadó.
Lizák Marika az útmutató. Hova lehet eljutni kitartó, alázatos munkával. Ő a már önmegvalósító művészetét adja közre. Alkotásait a szakma „Nívó Díjjal” értékelte. A budapesti Művészetbarát Egyesület, a pécsi Meggyesi Ferenc Művészeti Műhely, és a pécsi Művészetbarátok Klubjának tagjaként 13 önálló kiállítást mondhat magáénak. Képeiben gyönyörködhettek már Budapesten, Lakitelken, Lábatlanban, Pincehelyen és Pécsett.
Ők hárman egységet alkotnak. A „nemadomfel”, az alázat, s a barátság egységét. Van egy közös vonás, mely pihenteti őket, az örömtánc.
Ma ők üzentek… Példájukkal a nemzedékeknek… Jánosi Anita gitárjátékával tisztelte meg az alkotókat. Biztos vagyok benne, hogy viszi tovább a megtapasztaltakat. Leipám Edit, a kedves barát, kizárólag erre az alkalomra írt versével kedveskedett.
Városunk Művelődési Központjának ars poétikájához igazodva, köszönjük a kiállítás lehetőségét. A ház és a szépkorú közösség is először gondoz ilyen üzenettel bíró performancot.
Engedtessék meg a krónikás örömének hírül adása is. Ennek a találkozásnak köszönhető egy új barát, Mika Viktória. Személyében egy szolid, a művészetet magas fokon művelő hölgyet ismerhettem meg, aki értékelő gondolataival segítette a kiállítás rendezését és megnyitását. Kis – Buchberger Petra – a délelőtt háziasszonya – minden apró részletre figyelve biztosította a megjelentek komfortérzetét.
Lizák Marika gondolatait szeretettel adom közre:
„Olyan sok minden vár ránk a világban, ha van szemünk, hogy meglássuk, szívünk, hogy szeressük, és kezünk, hogy összegyűjtsük.”
A kiállítás festményei 2022 január végéig tekinthetők meg a Művelődési Központ előterében!
