A Ság tanúhegy Vas megye keleti részén a Kemenesalja központjában magasodik és 279 m magasságával emelkedik Celldömölk fölé. 1975-ben nyilvánították védetté. 1981-ben a hegyen végzett méréseket Eötvös Lóránt, a róla elnevezett torziós ingával. Évtizedekig, pontosabban 1910 és 1958 között tartott a hegy gyomrában a bazaltbányászat, ami aztán véglegesen megfosztotta a hegyet eredeti, természetes jellegétől, helyette viszont megmutatja nekünk geológiai történetét, hogy egyben a hegy más értékeire is ráirányítsa a figyelmünket.
A fotókon is jól látható, hogy egy ködös napon érkeztem a helyszínre, autóval, de a gyalogos turista érkezhet a hegyet érintő, a kemenesaljai sárga jelzésű turistaútvonalon, mely a jánosházai vasútállomástól a kemenessömjéni Berzsenyi-pincéig szeli át a tájat. Mesteri felé a sárga kereszt jelzés vezet le, míg a hegytetőre a sárga háromszög kapaszkodik fel. Ezeken az utakon, és a kráter sziklavilágát bejáró ösvényeken emlékezetes túrákat tehetünk, miközben gyönyörködhetünk a páratlan panorámában.
A hegyet formáló vulkán 5 millió éve volt aktív. Az itt aláhulló vulkáni porból álló rétegekre többszöri kitöréssel ömlött a láva, ami kemény, ellenálló bazaltot eredményezett. A hegy aljában az egykori pannóniai beltó homokos üledéket hagyott, a lejtők felső részein a kiszórt vulkáni tufa, a bazaltperem pusztulása során lesodródott kőzettörmeléket fedezhetünk fel a felszínen.
A bányászat során a hegy elveszítette az elnyúlt csonkakúp formáját, és a magasságából közel 20 métert. A hegy vulkáni pajzsának jelentős részét lefejtették, csak a peremeken, és az egykori kürtő környékén maradtak meg magasabb részek. A bányászat során keletkezett hatalmas kráter falain feltárul előttünk az 5 millió éves múlt, tanulmányozhatjuk a megmaradt lávapadokat, kürtőkitöltéseket. Utunkat egy szépen megszerkesztett táblákkal ellátott geológiai tanösvény segíti.
A Ság hegyen tett sétánk során a kráter és a kövek mellett érdemes figyelmi a hegy élővilágára is, elsőként a ritka fajokat is őrző növényzetre. Még a bányászat és a szőlőművelés megjelenése előtt nagyobb számban találtak itt tavaszi héricset, fekete- és leánykökörcsint, mindezekkel már csak elvétve találkozhatunk. Ilyen sorsra jutott a hegytetőn szép számban élő árvalányhaj, és a lejtőket fedő karsztbokorerdő is. Mindezek helyett molyhos tölgy, cser, vadkörte, és ostorménfa él ritkásan a sziklagyep kisebb-nagyobb foltjain. Társult hozzájuk az ezerjófű, a tarka nőszirom, a selymes boglárka, és a piros kígyószisz, az ékes vasvirág, varjúháj, az északi és az aranyos fodorka, valamint az édesgyökerű páfrány, ők a kőzetrepedésekben telepednek meg. A csendet kuvik, macskabagoly, gyöngybagoly, erdei fülesbagoly, erdei pinty, csuszka, fülemüle, fekete rigó, vörösbegy éneke töri meg. A terület flóráját és faunáját tájvédelmi körzet őrzi.
A Ság hegy környezetét a növény és az állatvilág mellett korán felfedezte az ember. Az egykori, a Cinca, Kodó és a Mágorta mocsaras lapályaival körülzárt, meredek oldalú szigethegy az időszámításunk előtt természetes erődként nyújtott otthont a kőkor, a bronz- és vaskor népeinek. Az avarok földvárat emeltek a hegyen, a rómaiak idején már szőlőt termesztettek a hegy oldalában.
Azóta a Ság-hegy környékén élők életében fontossá vált a szőlőművelés. Magyar nyelvű hegyközségi törvénykönyve a legrégebbiek közé tartozik. Napjainkban is híres bortermelő vidék, az itteni borok magas savtartalmúak, étvágygerjesztő hatásúak.
Geofizikai kutatásokat folytatott a Ság-hegyen többek közt Eötvös Loránd 1891-ben, aki itt végezte el az azóta róla elnevezett torziós ingával egyik kísérletét, amelynek emlékét bazalt emlékoszlop őrzi.
A természet szépségei mellett kereszt formájú, 1930 körül épült trianoni emlékmű, Sághegyi Múzeum, Kőpark és játszókert várja a kirándulókat.
Forrás: sag-hegy.hu
