Olvasom a híradásokban, hogy Bige Lászlóra a hazai üzleti élet egyik legbefolyásosabb szereplőjére kőkemény össztűz zúdult az államapparátus részéről, a hatósági vegzálás mellett a kormányzat nyílt gyalázkodást és hangulatkeltést folytat a vállalkozóval szemben, és a negyedik hatalmi ágon, a médián keresztül is uszítanak ellene.
Bige Lászlóról most az a negatív kép élhet a köztudatban hogy egy gonoszul ármánykodó, kapzsi mágnás aki nyerészkedik a munkásain, és a profitmaximalizálás érdekében szándékosan kiszúr a magyar gazdálkodókkal. Azonban van-e okunk gyűlölni a „műtrágyakirályt” azért mert racionális üzleti érdekből a külföldi keresletet akarja elsősorban kielégíteni, mely garantálná a nyereséget? Van-e okunk gyűlölni azért, mert üzletemberként prioritásnak tekinti, hogy a krízishelyzetbe került, a hatalom által megszorongatott vállalkozásai továbbra is nyereségesen működjenek, továbbra is el tudja tartani alkalmazottjait, és továbbra is fenntartsa a magyar vegyipar versenyképességét? Szerintem nem. Viszont az államra van okunk szkeptikusan nézni.
Hogyha megnézzük a magyar kormány agrárpolitikáját akkor egy alapvetően protekcionista modellről beszélünk, mely igyekszik a külföldről érkező mezőgazdasági importárukat kiszorítani a piacról annak érdekében, hogy a magyar gazdálkodóknak ne kelljen megküzdeniük a konkurenciával a fogyasztók kegyeiért versenyezve. Emellett az állam az élelmiszerkereskedelembe is fokozatosan beszállt, és a közvagyonból szubvencionált „nemzeti” üzletláncokon keresztül visz piacra minél több magyar agrárterméket.
Ez a politika azonban láthatóan válságba sodorta az egész agrárszektort, s mivelhogy a magyar gazdák a magas importvámok miatt nem nagyon tudnának külföldön gyártott műtrágyát vásárolni kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, és az egyedüli hazai gyártó akihez fordulhatnak Bige László, aki szintén ki lett szolgáltatva a gazdasági szférában erőszakosan terjeszkedni akaró államapparátusnak. A piaci pozíciói erőteljesen megrendültek, a még mindig számottevő milliárdos vagyona pedig apad.
Persze mindettől függetlenül ne gondoljuk azt, hogy Bige László ma született bárány lenne, egy önerőből felemelkedett független vállalkozó a sok közül akire az állambácsi rá akarja tenni a kezét. Egy igazán elhivatott, tehetséges és dörzsölt mágnásról van szó, aki mindenekelőtt leleményességének köszönhetően olyan hatalmas vagyont halmozott fel, hogy szerepel a 100 leggazdagabb magyar üzletember listáján is, s hosszú évek óta tartja ezt a szintet még a komolyabb krízisek dacára is. Bige László azonban mégiscsak egy szektor felett monopolhatalommal bíró nagyvállalkozó, a nagy fáradalmakkal és munkával járó vagyonépítése komoly befolyásszerzéssel is járt összekapaszkodva a hatalomgyakorló politikai kaszttal, amely másokkal együtt szintén rajta keresztül akarta kiépíteni és gyarapítani gazdasági érdekeltségeit.
Függetlenül attól, hogy ez a nagyvállalkozó (sok más üzletemberrel egyetemben) mennyi anyagi áldozatot hozott azért hogy ott legyen az üzleti elit krémjében, sikereit elég erőteljesen meghatározta az állami hátszél. Bige László egy kollektív tulajdonban lévő vegyipari vállalat tulajdonosaként lett gazdag, ő is komoly hasznot húzott a központilag levezényelt magánosításokból, melyekben a kapcsolati tőke is ugyanolyan sokat nyomott a latba mint a kockázatvállalás. Bige vagyonosodását és új cégének talpra állítását még Csányi Sándor OTP-vezér is segítette.
A Bige László jelenség egy valamire enged következtetni, arra hogy a gazdasági élet és az állam összefonódása mennyi problémát tud előidézni a hétköznapi emberek életében, most a műtrágyaellátás gondjai miatt válságba került mezőgazdászoktól a végfogyasztókig. Bige László is egy hatalmas monopolhelyzetben lévő cégbirodalmat birtokol, és a NER is felépítette az évek során a maga oligarchiáját, mely a dohánykereskedelemtől az energiaszektorig és más kulcsfontosságú ágazatokban is komoly súllyal bír. Itt tehát nem arról van szó, hogy egy független, a NER oligarchakörén kívül eső független vállalkozó harcol a kormánnyal, hanem két gazdasági hatalom csap össze a hegemóniáért.
Nem mellesleg az is eléggé gyanúkeltő, hogy Bige László a nagypolitika színpadjára is fellépett miközben mindvégig háttérben volt. Ez pedig szerintem baljós előjel, és a kronizmus kísértetét láthatjuk benne. Persze lehet az is, hogy valamelyest tényleg elkötelezett a mágnás valamilyen változás iránt de az kizárt, hogy emögött ne lenne önös szándék. A plutokrácia pedig nem csak országos jelenség, hanem világszerte jelen van, az Egyesült Államoktól, a latin-amerikai kleptokrata banánköztársaságokon át a kelet-ázsiai „kistigrisekig” mindenhol fellelhető ez a jelenség, mely az állam által adományozott monopóliumokon alapul. A Bige-jelenséget így lehetne legegyszerűbben felvázolni: Egy monopolkapitalista, oligarchikus rendszer egyik tartópillére aki politikai szerepvállalása miatt került a hatalom célkeresztjébe, a belső viaskodásnak pedig nem ő az elsődleges áldozata hanem minden kistermelő, kiskereskedő, fogyasztó akik a végletekig eltorzított és szabályozott piacon küzdenek a túlélésért.
Hogyha valóban változást akarunk, ahogy azt a Bige László támogatását maga mögött tudó Márky-Zay Péter is hirdeti, akkor ki kell állnunk amellett a törekvés mellett, hogy az államot következetesen válasszuk el a gazdaságtól és hagyjuk hogy mindent a szabad verseny szabályai határozzanak meg és véssék kőbe a politikusok a vállalati szabadság védelmét. Bige László nem ördög, de nem is szent. Az egész gazdasági rendszert újra kell gondolnunk ahhoz, hogy ne történhessenek meg ehhez hasonló konfliktusok.
A szerző publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a BaHír szerkesztőségének álláspontját.
Van véleménye? Küldje el az info@bahir.hu e-mail címre!
Fénykép: Partizán Youtube
