A Velencei-tó sorsa az elmúlt fél évben nagyon sokszor napirendre került.
Volt itt már kisebb nagyobb terület eladása a közvetlen part mentén, parkoló bérbeadása ‘barátoknak’ évenként 55 ezer forintér, utána betonfalat emeltek az agárdi szabadstrand mentén, máshol kerítést húztak, több tonna hal pusztult el, aztán egy hónappal később a halpusztulás megismétlődött, és persze a döglött haltetemekből lakmározó madarak is hullásnak indultak, mindemellett ugye nem mellékes tény, hogy a tó jó pár négyzetkilométert elveszített a területéből ugyanis ki van száradva és nem pótolják a vizet.
Most Eötvös Pál Árpád gárdonyi képviselő vezetett körbe minket és tárta elénk a tavat érintő problémák sokaságát.
A következő hetekben fel fogjuk tárni a Velencei-tavat érintő ügyeket, hogy kiderüljön miért nem tesznek semmit a védelme érdekében.
A betonfalról röviden: balesetveszélyes, környezetvédelmi, esztétikai, tájképvédelmi, etikai szempontból sem létezhet olyan érv, amivel ezt a lépést meg lehetne magyarázni.
A kiszáradásról röviden: A Velencei-tó az elmúlt két évben elvesztette vízmennyiségének 44 százalékát. A vízhiányos állapot miatt a tó délnyugati részén fekvő természetvédelmi terület, a Velence-tavi madárrezervátum szinte teljesen kiszáradt.
A halak helyzetéről röviden: Oxigénhiány miatt fulladtak meg azok a halak, amelyek tetemei a nyár folyamán tömegesen úszkálnak a Velencei-tavon. Méghozzá nem is kevés hal fulladt meg, ugyanis eddig három tonna haltetemet húztak ki a Velencei-tóból. Az oxigénhiány a szélsőséges időjárási viszonyok miatt alakult ki.
A madarak helyzetéről korábban ekképp számoltunk be: Egy civil csoport egy kifejezetten a madarak által kedvelt partrészt látogatott meg vasárnap, ahonnan a 10-20 darab dög mellől 2 darab még élő, beteg sirályt is befogtak.Mindketten sajnos a botulizmus tüneteit mutatták, melynek következményekén az állat szinte teljesen mozgásképtelenné válik.
