„Adjátok vissza a hegyeimet!” – sóhajtott fel könyvében Wass Albert.
A Nemzetközi Hegy Napot az ENSZ 2002-ben szervezte meg a hegyek nemzetközi évében, és a következő évtől ezt a napot, vagyis december 11-ét a Hegyek Nemzetközi Napjának nyilvánította.
A nemzetközi nap célja, hogy felhívja a figyelmet a hegyvidékek, magasföldek jelentőségére, ráirányítsa a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. A hegyek, hegységek jelentősége többek közt a Föld klímájában beöltött szerepük miatt felbecsülhetetlen, hiszen a hegyeken lévő erdők jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg, a hegyvidékek ásványi kincsei nélkülözhetetlenek. Az idei világnap központi témája a fenntartható hegyi turizmus.
A december 11-i hegyek napján ragadjuk meg a lehetőséget arra, hogy felhívjuk a figyelmet a hegyi biodiverzitás megőrzésének és fenntartható használatának fontosságára. A Földön élő minden ember számára fontossá kell tenni, hogy megőrizzük a biológiai sokféleséget, a többi természeti erőforrással együtt, hiszen ez adja az emberi megélhetés alapját. A földi élőhelyünk hegyvidékeinek biodiverzitása biztosítja számunkra a talaj megfelelő összetételét és stabilitását. A hegyvidékek lejtős oldalain jelentős mennyiségben és változatosságban az ott élők élelmet, faanyagot, gyógynövényeket, friss vizet és számos más szolgáltatást nyújtanak, valamint esztétikai értékeit pihenésre, feltöltődésre, kikapcsolódásra hasznosítják, ami nagyon sok örömet jelent sokunknak. A hegyvidéken élő emberek szervezete remekül alkalmazkodott a hegységekben kialakult feltételekhez. Életvitelük, mindennapi életük során létrehoztak egy igen színes, kulturális és néprajzi értéket, hagyományt. Földhasználati és tájgazdálkodási formájuk következtében, számos, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva más-más kultúrfaj alakult ki a természettel való évszázados együttélés során.
Napjaink nagy problémája, hogy az erőforrások egyre intenzívebbé váló kihasználása, néhol kizsigerelése sajnos egyre inkább a hegyvidékek természeti és kulturális étékeinek eltünését vetíti elénk. Eltűnéssel fenyegeti ezt a hegyi élet egyedi természeti és kulturális örökséget, amelynek megőrzése mindannyiunk közös felelőssége. Ennek a sokszínűségnek a megvédéshez, megőrzéséhez, és az ehhez kapcsolódó feladathoz minden érdekelt szereplő összefogására, partnerség kialakítására van szükség.
Az emberiség kultúrtörténetében a hegynek, hegyeknek különleges és természetesen szimbolikus jelentősége van. Szinte minden kultúrában a megközelíthetetlenség, az istenség jelképévé lett az idők folyamán. Földünkön nagyon sok népnek van legalább egy szent hegye. Az európai kultúra kialakulásában is jelentős szerepet játszott az isteni lakhelyként tisztelt hegy, amely ezért is lett az áldozati vagy éppen a hálaadó szertartások színhelye, és mindezek mellett zarándokhely is. A Biblia is számos szent hegyet tart számon.
A későbbi korok ezt a megközelíthetetlenséget hadászati célokra igyekeztek felhasználni, vagyis igyekeztek a várakat a hegyek csúcsára építeni, hogy kincseiket, értékeiket ott őrizzék. Az utánuk jövő nemzedék aztán letarolta a hegyoldal erdőit, hogy a faáruval a kényelmét szolgálja. A mi nemzedékünknek pedig feladatává vált a hegyeink megőrzése, annak flórájának, faunájának megvédése.