Egy korábbi könyvajánlómban már felelevenítettem a 80-as, 90-es években megjelent lapozgatós szerepjáték-könyveket, amelyekben főhősként mi magunk élünk át egy kalandot és próbálunk meg egy küldetést teljesíteni. A tavalyi cikk óta azonban még inkább igaznak tűnik az az állításom, hogy ez a műfaj mintha a reneszánszát élné. A a Kaméleon Komix kiadó gondozásában azóta megjelentek a Ian Livingstone által írt Veszedelem Kikötője, valamint Visszatérés a Tűzhegyhez című kötetek, valamint az első Magyarországon megjelent lapozgatós könyv, a Halállabirintus újrakiadása. Ezenfelül nemrégiben dobtak piacra egy másik legendás író, Jonathan Green nevével fémjelzett könyvet, a Krampusz Éjszakáját, amiben – az ünnepekhez igazodva – a Télapót kell megmentenünk a gonosz Krampusz fogságából, hogy ismét a régi lehessen a karácsony. Ez utóbbi kötetről tervezek még kritikát írni vagy itt, vagy a Blogomon.
Amivel azonban ma szeretnék foglalkozni az egy magyar szerző által írt alkotás, ami a Karavánkísérők nevet viseli. A Karavánkísérők a Vindgardia Hősei sorozat második kötete, az első A végzet prófétái nevet viselte, írói Takács László és Szlobodnik Gábor voltak, az új kaland pedig Manninger Barnabás tollából származik.
A történet tulajdonképpen folytatása az első kötetnek, ám önállóan is teljes játékélményt ad. Egy Khaleborban élő törpét testesítünk meg, akit egy Morik nevű zsivány rávesz, hogy egy Khaleborban ragadt karavánt a benne lévő értékes portékákkal szállítsunk el Nordhernbe, ahol busás haszonnal lehetne értékesíteni. Ehhez azonban kísérőket kell felfogadni, mivel maga az út sem zökkenőmentes, amivel pedig a kaland végén találkozunk, az egy olyan esemény, amire előzetesen senki sem számított…
A klasszikus Kaland-Játék-Kockázat könyvekben dobókockával sorsoltuk ki a főértékeinket, amikkel a kalandot és a benne lévő harcokat teljesíteni kellett. Ezekben a kalandokban azonban magunk dönthetünk, hogy a rendelkezésre álló pénzünkből milyen csapatokat fogadunk fel, és ezáltal milyen erős védelmet szervezünk a karavánunk köré, így nagyobb a stratégia szerepe, mint a hagyományos játékkönyvekben. A seregünk harcértéke és erőnléte a későbbi kaland során döntő jelentőségű lesz.
A könyvben lévő kihívásokról most nem szeretnék külön írni, mert nem akarom a játékélményt lerombolni. Azt viszont megemlíteném, hogy a mű szerintem irodalmi szempontból is megállja a helyét. A könyv bár csak 325 fejezetpontból áll, viszont 440.000 karakteres, ami ismereteim szerint – a Királyok koronája után – a második leghosszabb magyar nyelven megjelent alkotás ebben a műfajban (ezekbe az adatokba beleszámítottam a könyv végi 25 fejezetpontos, az eredeti történethez kapcsolódó, a Háromszemű visszatérése című minikalandot, ami Szlobodnik Gábor munkája). Az egyes települések, helyszínek remekül kidolgozottak, és nagyon sok időt és energiát szánt a szerző arra is, hogy a velünk utazó karaktereket kidolgozza, mindegyiknek valós jellemet adjon, és legyen szerepe a történetünk alakulásában, ne csak biodíszletként utazzanak velünk. A könyvben szereplő döntéshelyzetek pedig egyszer a stratégiai készségünket, máskor a morális értékeinket teszik próbára, de vannak olyan szituációk is, amikor a szerencsénkre kell hagyatkozni, ha sikerrel akarjuk teljesíteni a kalandot. A játékélményt színesíti a könyv 14 egész oldalas illusztrációja is, amelyek Juhász Ernő keze munkáját dicsérik.
Összességében egy fantasztikus játékélménnyel gazdagodtam, ami bár nem teljesen ugyanaz, mint amit a 90-es és 2000-es években átéltem, de pont ez talán a sorozat egyik nagy előnye, hogy mer újítani és váratlan dolgokat húzni. Aki szerette régen az ilyen típusú kalandokat, annak kötelező darab, de aki nem, annak is érdemes kipróbálnia.
A sorozatról bővebb információt a www.vindgardia.hu weboldalon olvashatsz. A könyv jelenleg korlátozott példányszámban készült, de nagy érdeklődés esetén további nyomtatás lehetséges. Ha meg szeretnéd rendelni, azt a Mr. Sci-fi és Fantasy oldalon keresztül teheted meg. Ennek részleteiről a forgalmazó facebook oldalán lehet érdeklődni.
