Az oroszországi polgárháború befejezése után a moszkvai I. Összoroszországi Szovjet Kongresszuson az orosz, az ukrán, a Kaukázuson túli és a fehérorosz szovjet köztársaságok küldöttei elhatározták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakítását. Megválasztották a végrehajtó testületet, amelynek elnöke – és egyúttal az állam elnöke – Mihail Ivanovics Kalinyin lett.
A központi államhatalom feladatai közé tartozott a külpolitika, a honvédelem, az igazságügy, a gazdaság és a népművelés irányítása, a tagállamoknak azonban a központi szervek mintájára megvoltak a saját igazgatási szerveik. A törvényhozó hatalom az Összoroszországi Szovjet Kongresszus kezében volt.
A megalakulás formaságairól szóló jelentést Joszif V. Sztálin, a kommunista párt főtitkára terjesztette be Vlagyimir I. Lenin távollétében, akit december 16-án már másodszor ért agyvérzés. Az újonnan megalakított SZSZSZK-ban 134 millió ember élt, 82% vidéken, akár a cári időkben. A szovjet vezetés átfogó erőfeszítéseket tett új iparának kiépítésére a „kommunizmus = szovjethatalom + a vidék villamosítása” jelszó jegyében.
Ehhez tartozott az „új gazdasági politika” („Novaja Ekonomicseszkaja Polityika” – NEP) korlátozott magángazdasággal, és az egész ország áramellátásának tervével.
Tagjai: az Oroszországi SZSZK, Ukrajna, Kaukázusontúl, Belorusszia. Később lett tag az Üzbég, a Türkmén (1924) és a Tadzsik SZSZK (1929).
Forrás: www.ezenanapon.hu
Kiemelt kép: Pixabay
