1642 január 8-án emlékezünk meg a híres mondás megszületéséről, ami sajnos egybe esik Galileo Galileinek, az olasz csillagász és filozófusnak a halálával.
„És mégis mozog” Vált szállóigévé Galileo Galileinek, a híres olasz csillagásznak, matematikusnak, filozófusnak, röviddel halála előtt elhangzott mondása. Ezekkel a szavakkal pedig újra megerősítette az elméletét arról, hogy igenis a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva. Mindössze 42 év telt el Giordano Bruno 1600 évi máglyahalálától!
Az 1564-ben született itáliai fizikus, csillagász, matematikus, természettudós az elsők között volt, aki a fizikában meghonosította a kísérleteket, méréseket. Hazájában ezekkel a módszerekkel egy egészen új lehetőségeket adott a természettudományoknak. Elsők között alkalmazta a távcsöves csillagászati megfigyeléseket, hogy jobban megismerje a csillagászati jelenségeket és az égi objektumokat. Megfigyelésének eredményei ellentmondtak a kor uralkodó geocentrikus világképének, így elkerülhetetlenné vált összeütközése a katolikus egyházzal.
1633-ban könyveit betiltották és a csillagászt a tanainak megtagadására kényszerítették. Életét úgy tudta megmenteni, hogy házi őrizetben élt egészen az 1642-ben bekövetkezett haláláig. Hihetetlen, de a katolikus egyház 1992-ben érvénytelenítette ezt a Galilei ellen hozott ítéletet.
Galilei leghíresebb fizikai elmélete, hogy a szabadesés sebessége független a testek tömegétől. Ez a megállapítás ellentétes volt az akkor elismert arisztotelészi tannal, már hogy a nehezebb testek gyorsabban, a könnyebbek lassabban esnek. Galilei sokat kísérletezett lejtőn leguruló golyókkal, amelyekkel szintén bizonyítani kívánta, hogy a leguruló illetve szabadon mozgó golyók gyorsulása tömegüktől független.
1632-ben megjelent könyvében leírta az apály-dagály jelenség fizikai felvetését, amit Galilei a Föld Nap körüli keringésével próbált magyarázni. Írásában epésen kritizálta Kepler német csillagászt, aki az árapály-jelenséget a Holdnak tulajdonította.
Klasszikus relativitáselméletét Eistein fejlesztette tovább.
Matematikai gondolatában rejlő ellentmondást – miszerint a legtöbb egész nem négyzetszám, mégis ugyanannyi egész van, mint négyzetszám – Cantor csak 250 évvel később tudta feloldani.
Galileit a dolgok mikéntje érdekelte, ezekre a kérdésekre pedig a természeti törvényekben kereste a választ. Mivel úgy vélte, hogy a dolgok lényegét úgysem ismerhetjük meg, de nézete szerint nem is ez a lényeg, hanem a viszonyok ismerete a fontos, vagyis a szubsztanciafogalomnak a helyét el kell foglalnia a funkció-fogalomnak.
Az ellene hozott ítéletnek három fő pontja volt:
- Galileit kötelezték heliocentrikus tanainak visszavonására.
- Börtönbüntetésre ítélték, mely ítéletet később házi őrizetre változtattak
- Betiltották a „Párbeszédeket”, és Galileit eltiltották az írástól. Az ítélet nem nyilvános részében minden művét betiltották, azokat is, amelyeket a jövőben szándékozna kiadni, de az ítélet eme pontját később nem tartatták be.
Galileit nem zárták börtönbe, nem kínozták meg, az egyházból sem közösítették ki, és nem zárták ki a Medici Akadémiából. Vatikáni luxuslakosztályból vitték a Medici-villába, hogy ott megkezdje büntetését. 1633-ban térhetett vissza az otthonába és élt a Mediciektől kapott nyugdíjából és vatikáni járadékaiból., melyet 1630-ban ígért oda neki VIII. Orbán pápa, és aminek folyósítását soha nem szüntették meg. A newtoni rendszer alapjait letevő „Matematikai érvelések és bizonyítások” címmel 1636-ban jelent meg, a könyv kiadása egészen ellentmond a korábbi ítéletnek. Galilei nem sokkal ezután vakult meg. Természetes halállal hunyt el, egyházi temetéssel vettek tőle végső búcsút. A firenzei Szent Kereszt templom kriptájában alussza örök álmát.
Fotó: pixabay.com