A PDSZ – Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tette közzé annak a pályakezdő gimnáziumi tanárnak a nyílt levelét, aki elkeseredettségében Orbán Viktornak írta meg, milyen anyagi körülmények között kénytelen élni azért, mert ezt a pályát választotta.
„Egy nyílt levél, amelyben mindaz megjelenik, amelyet eddigi felméréseink is mutatnak: ma már nem arról van szó, hogy nem futja a keresetből a nyaralásra vagy kulturális javakra, hanem lakhatási szegénység, súlyos megélhetési problémák azok, amelyekkel az ingyenhelyettesítésekkel végletekig kizsigerelt pedagógusnak nap mint nap meg kell küzdenie” – írja a PDSZ a bejegyzésben.
A tanár leírja, hogy 6 évhat év egyetemi tanulás után, kétszakos tanári mesterdiplomával, két nyelvvizsgával és hatalmas lelkesedéssel lépett a pályára. Leírta, hogy nem voltak irreális elképzelési, tudta, hogy nem lesz gazdag ember belőle a tanári fizetésből. Aoznban az egyetem befejezése után ki kellett költöznie a kollégiumból, és albérletet fizetnie, ami akkora kiadással jár, hogy gyakorlatilag a napi megélhetése került veszélybe.
„Míg a kollégiumban havi 15 ezer forintból megvolt a lakhatásom rezsivel együtt, most pályakezdő tanárként a hajléktalanság fenyeget. Sajnos a szüleimhez nem költözhetek már vissza, mivel így is négyen élnek egy másfél szobás lakásban a két húgommal. Szóval megpróbáltam szolgálati lakással rendelkező tanári állás után nézni. Sajnos még a szomszédos megyékben sem volt meghirdetve ilyen, szóval maradtam a szülővárosomban, Budapesten, viszont egy külső kerületbe pakoltam át kollégiumi kiköltözésem során” – írta.
Példaként olyan történeteket hoz fel a mindennapi életéből, ami szemlélteti azt a méltatlan helyzetet, amibe a tanári fizetés összege miatt került.
„Elmondom, milyen ma Magyarországon pályakezdő tanárként élni: több, mint egy hónapja tönkrement a hajszárítóm, de nem tudok újat venni. Karácsony előtt meg kellett beszélnem az ismerőseimmel, családommal, hogy ne készüljenek nekem semmivel, mert most nem vagyok olyan helyzetben, hogy bárkinek ajándékot tudjak venni. Szinte kizárólag üres tésztán/rizsen élek, mert másra nem futja, akárhogy spórolok. Előfordult már, hogy a tanári WC-ből hoztam el egy WC-papírt, mert nem volt pénzem otthonra venni. Az egyetlen csizmám úgy néz ki, mint egy hajléktalané, de nincs pénzem újra. Volt már olyan, hogy csak azért mentem el egy kiállításmegnyitóra, hogy ott jóllakhassak végre pogácsával. Ha jelenleg jönne egy váratlan nagyobb kiadás az életembe (a nagyobb az én esetemben 20 ezer Ft feletti összeget jelent), akkor nem tudnám megoldani. Vagy pedig utcára kerülnék” – ecseteli a helyzetét.
Nincs ruhapénz, nincs év végi jutalom, nincs cafeteria, nincs a világon semmi pluszjuttatás – írja.
„Nincs semmi szociális védőháló alattam, hiába dolgozom szívem-lelkem beleadva, a hajléktalanság peremén egyensúlyozom.”
Megjegyzi, a 2022-es évtől szinte mindenkinek 20 százalékot emeltek a fizetésén. „Kivéve tanárokat, mi egy 10%-os pótlékemelést kapunk… Miért ér az én munkám gimnáziumi tanárként ennyire keveset? Egy azonos végzettségi szinten lévő bölcsődei dolgozó 100.000 Ft-tal többet kap a munkájáért. Miért? Egy szintén az államnak dolgozó vasutas/buszsofőr/irodai munkás miért ér ennyivel többet a tanároknál?” – teszi fel a kérdést.
