Az 1922-ben született Bozsó János festőművész hozta létre a csodás gyűjtemény alapját. Mivel a festő életében meghatározó szerepet kapott a gyermekkori szegény-paraszti sors, innen plántálódott bele a természet, és a népművészet szeretete, tisztelete. Festőként 1940-es évek második felében kezdett autodidakta módon alkotni. Az ötvenes évek közepére alakult ki festői nyelvezete, majd vált a hazai expresszív festészet kimagasló alkotójává.
Festészetének köszönhetően számtalan egyéni és csoportos kiállításon vett részt Magyarországon, és külföldön. Műgyűjteményét évtizedeken át a festészeten keresztül gyarapította. Megteremtette a régió legnagyobb látogatható magángyűjteményét, amelyben a magyar néprajz, és az európai iparművészet kiemelkedő tárgyi emlékei kaptak helyet a 15. századtól a 20. század elejéig tartó időszakból. Bozsó János 1975-ben szülővárosának, Kecskemétnek ajándékozta műgyűjteményét. 1979-től a gyűjtemény megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Az állandó kiállítást életében többször bővítették, mert szédületes gyorsasággal gyarapodtak a tárgyak. 1993-ban egy alapítványt hozott létre Kecskemét városa a gyűjtemény fenntartására és gondozására. A Bozsó Gyűjteményt az alapítvány, a gyűjtő eredeti elrendezésében őrzi, és mutatja be közel 600 m2-es területen. A házban a művész alkotásaiból időszaki kiállításokat rendeznek.
A gyűjtemény különlegessége, hogy egy múzeum születésének ritka pillanataiba is betekinthet a látogató. A gyűjtemény mindezek mellett egy gyűjtő arca is, mert megmutatja, hogy Bozsó János mit látott szépnek, értékesnek, megőrzésre méltónak.
A Klapka-ház, amely a Bozsó Gyűjteménynek ad helyet, egy barokk lakóház, ami 1786-ban a kecskemétiekre egykor oly jellemző paraszt-polgári életforma szerint épült. Nevét onnan kapta, hogy Klapka György, az 1848-49-es szabadságharc tábornoka 1832 és 1834 között – piarista kisdiákként – itt élt rokonainál, hogy magyar szót tanuljon.
Bozsó János előszeretettel őrizte meg a történeti Magyarország területéről származó magas művészi színvonalat képviselő cserépedényeket. Gyűjtötte a habán és a késő habán edények mellett az erdélyi bokályok és tányérok példányait. Mellettük a 18. századi provinciális barokk edényes szekrényekben a korabeli háztartásokban használatos, változatos formavilágú hutaüvegek láthatók.
Igen ritka darabként lepi meg a látogatót az Erdélyből származó középkori ácsolt láda, festett motívumaival, különös figuráival, szörnyalakokkal. Mellette geometriai motívumokkal díszített szökrönyök, falat beborító gazdagon díszített sárközi tálak csodálhatók.
Gondolkodószék, amiben csak becses vendég foglalhatott helyet. Vásározóláda, guzsaly, sulykolófa, aratótálak, mind egy letűnt világ tanúi.
A szobák berendezése az egykori Osztrák–Magyar Monarchiát tükrözik. Kényelmes bútorok, üveges vitrinek, iparművészeti dísztárgyak, emlékek. Tubákosszelence, kalaptű, fonálgombolyag-tartó vagy a gyertyakoppintó, metszett, csiszolt, festett üvegritkaságok magyar címerrel, régi fürdővárosok épületei a díszített poharakon. Nagyanyáink finom világát hozza elénk a bécsi, a meisseni, a párizsi ragyogóan aranyozott, dúsan festett porcelánok.
Facsillárok alatt 1569-es évszámú kenyeres szekrényke, oszlopos, dús faragású, hatalmas barokk szekrény. Írószekrények, sarokszekrények, intarziával, tusfestéssel. A falakon hispano-mór tányérok, fajanszedények, német sörös kupák a gyűjtő elrendezésében.
Bozsó János gyűjteménye folyamatos gyarapításról, gondos kezek lépésről-lépésre rendezett, alakított, otthonos enteriőréiről mesél. A művész ide, a 16–18. századi bútorok közé helyezte el saját alkotásait, ahol a magyar iparművészet történetének legjelentősebb állomásait képviselik a herendi porcelánok, és a pécsi Zsolnay tárgyak.
Egyházművészeti kiállítás teszi teljessé a népi tárgyakat, az ájtatosság naiv bájával, a búcsújáró helyekről származó emlékekkel. Máriának, Magyarország védőasszonyának ábrázolása faragásokon, cserépedényeken tekint le ránk. A gyűjtemény ezen a téren is sokrétű, hiszen barokk faszobrok, református hitélet ónedényei, görögkeleti ikonok színesítik a tárlatot.