A klímaválság pszichológiája, szülő-pedagógus-gyermek kapcsolata, a komplikált gyász intő jelei – Pszieszta I. nap

Az idei Pszieszta (Pécsi Pszichológus Napok) háromnapos konferenciájának megannyi történését, érdekességét, információját nehéz feladat lenne egy pörgős és érdekes cikkbe összegyúrni. Mivel az esemény alatt meghallgatott előadások mindegyike külön- külön is rendkívül izgalmas volt, és mindegyik terület nagyobb figyelmet igényelne, ezért úgy döntöttem beszámolómat napi bontásban, három cikk formájában közlöm.
Ez a cikk a Pszieszta első napján elhangzott előadások tartalmát foglalja össze az én szemüvegemen keresztül.

A Pszieszta tavaszi konferenciájának első napját minden évben a megnyitóval kezdik. Az idei főeseményt Prof. Péley Bernadett, a Pszichológia Intézet vezetője nyitotta meg. Az megnyitót követően pedig átadták a 7 darab Kézdi Balázs-díjat. Ezt a díjat évről-évre olyan hallgatóknak ítélik oda, aki tudományos és közösségi munkájukkal kiemelkednek a társaik közül.
A 2022-es év díjazottjai:Fónagy-Sütő Zoltán, Gergelics Noémi, Kiss Botond László, Orbán Rebeka, Őry Fanni, Paczur Hanna és Szalai Friderika.

A megnyitót követő első előadást Csizmadia Máté, agrárközgazdász, pszichológus, a Zöld Pszichológia Blog alapítója tartotta. Előadása a „Globális felmelegedés: a pszichológiai rémálom” címet kapta, ezen belül pedig a „Megakadályozhatjuk-e a klímaválságot, és ha igen miért nem tesszük?”- kérdést járta körül. A klímaválsággal kapcsolatban sokunkban, sokszor jogosan felmerülhet az a kérdés, hogy hogyan jutottunk el idáig és miért nem hajlandó az emberiség kollektíven összefogni és aktívan cselekedni a globális felmelegedés ellen. Máté előadása során hozott pár példát ennek a kérdésnek a megválaszolása, melyek között ott szerepelt:

-az emberek ingerszükséglete (a fogyasztói társadalom, a termékek tervezett elavulása, és a változatosság iránti igényünk)
– a megszaladási jelenségek (melyet egy vágyàmegszerzésàmegszokásàboldogtalanság kör-körös ábrájával lehet a leginkább szemléltetni, ami arra hivatott, hogy bemutassa, az új termékek vásárlása nem nyújt számunkra hosszútávú kielégülést/örömöt, így újra és újra új terméket fogunk vásárolni)
– a társas vonzódás – a társas összehasonlítás (mim van nekem- mije van a másiknak?, manipulált és beállított fotók a közösségi médiában)
–  a törzsi gondolkodás (miszerint inkább a szociális/ társas kapcsolatok felé húzunk, mintsem a racionalistás felé, vagyis inkább a csoportunk normáihoz tartjuk magunkat, minthogy beismerjük a valóságot)
– végül a különféle torzításaink, melyek a jelen felé való torzítás (szívesen toljuk el a kockázatokat és vállalásainkat a jövőbe, mintsem a jelenben cselekedjünk), a kognitív torzítás (félelmünk a veszteségtől, kimaradástól, lemaradástól, ezért az olcsó, de divatos termékeket választva fast fashion üzletekben vásárolunk, a környezetvédelemre pedig vesztséggel és lemondással gondolunk), valamint az egyszerű cselekvés torzítása (remek példa erre, hogy a legtöbb ember úgy tesz a klímaváltozásért, hogy szelektíven gyűjti a szememet)

Érintőlegesen szó esett a zöld-zaj jelenségéről is, mely során megannyi ellentétes információ árasztja el az embereket nap mint nap azzal kapcsolatban, hogy mi környezetbarát és mi nem, mit tegyen, ha meg akarja óvni a bolygót és mit ne tegyen. Az ilyen ellentmondásos információk tengerében pedig könnyű elvesznie egy átlag fogyasztónak.

Máté kiemelte, hogy a globális felmelegedés csökkentésében hatalmas szerepet játszik a pszichológia. Olyan területeken tettenérhető ez, mint a választás-tervezés, az apró változtatások a mindennapi életünkben –más néven nudge-, a boltokban a termékek pozícionálása – környezetbarát termékek szemmagasságba helyezése-, valamint a visszajelzések– a motiválás a fogyasztás csökkentésére- rendkívül nagy szerepe.

Az első nap második előadását Kozma-Vízkeleti Dániel, kiképző család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus tartotta, mely az „Egymásra utalva – párbeszéd szülő-pedagógus-iskola-gyermek között” címet kapta. Az előadás első felében olyan kérdésköröket jártunk végig, mint a régi és jelenlegi szövetségi rendszerek az iskolában a szülő-pedagógus-gyermek vonatkozásában; hogy valóban válságban vannak-e manapság a családok és az oktatás, vagy csak változáson mennek-e keresztül. Az előadó ezután az egymás felé és a másoktól felénk érkező elvárások kérdését boncolgatta. A szülők, pedagógusok, gyermekek és az iskola mind különböző elvárásokkal állnak egymás felé. Azonban vannak dolgok, amelyek kulcsfontosságúak ezen a rendszeren belül.
Ezek a következők: a sikerélmény, elismerés, kedv az érvényesüléshez, kedv az ismeretterjesztéshez, valamint jónak megélni önmagunkat a másikkal való kapcsolat révén.
Dániel külön felhívta a figyelmünket annak a fontosságára, hogy időről időre fel kell tennünk önmagunknak azt a kérdést, hogy „Kié az elvárás?”. Ugyanis számtalan olyan elvárással rendelkezünk, amely valójában nem a miénk, nem belső, hanem külső tapasztalatokból, ingerekből származik. Ezek között néha érdemes gereblyézgetni, és csak a saját, belőlünk érkező elvárásainkat megtartani.
Az előadás utolsó felében pedig a különböző gyermekekkel kapcsolatos hiedelmekről, mítoszokról és az ő „küldetéseikről” hallhattunk bővebben. Ilyenek voltak például a: Mi a gyermek „dolga”? Milyen a „jó gyerek”? Milyen a „rossz gyerek”?.
Végezetül rátértünk arra, hogy mik fontosak a jól funkcionáló kapcsolatok fenntartásában. Ezek közül néhány: egyeztetés, beszéljünk egymás nyelvén, időzítés, elismerés, humor.
Az előadás során Dániel több gondolatát elkaptam és feljegyeztem, mert úgy éreztem hasznos és értékes üzenet közvetíthet minden ember számára. Ebből kettőt szeretnék is most itt hagyni az olvasóknak.

A nap utolsó előadását Dr. Osváth Péter, egyetemi docens, pszichiáter, pszichoterapeuta tartotta, „A veszteség sokkjától az elengedésig” címmel, mely a gyász-kultúra-személyiség összetett hármas kapcsolatát járta körül. Az előadást olyan fogalmak ismertetésével indította, mint a halálfélelem, halálszorongás, veszteség, gyász. Ezt követően a gyász jellegét befolyásoló tényezőkről kaptunk tájékoztatást. Ezek a következők voltak:
– a gyászoló személyisége (életkora, testi állapota)
-aktuális helyzete
– életeseményei (korábban átélt veszteségei)
-mentális zavarok
-kulturális háttere, vallása
-szociális és támogató kapcsolatai

Péter ezután ismertette a gyász szakaszait melyek az (anticipált gyász- hosszas haldoklás esetén), sokk, kontrollált fázis, konfrontáció, és adaptáció.
Ezt követően kicsit belemerültünk a gyásszal kapcsolatos kulturális különbségekbe és közös elemükbe, valamint a magyar kultúra gyásszal kapcsolatos vélekedésébe. Mely szerint, a gyász nem egy közösségi esemény, a közösségi támogatás nálunk általában elmarad és a gyászoló hozzátartozó külön még kérik is, hogy kerüljük a részvétnyilvánítást és az elhunyttal kapcsolatos kérdéseket. Emiatt nálunk jellemző a gyászoló magányossága, izocálicója, és elkerülése.
Fontos megjegyeznünk, hogy a gyász összetett változásokat idézheti elő. Ilyenek például a testi funkciók-, emocionális-, kognitív- és fiziológiai változások.  
Ezek között szerepelhet az átmeneti alvászavar vagy az immunrendszer működésének időszakos változása.
A továbbiakban megtudhattuk a nők és férfiak gyász feldolgozásbeli különbségeit. A nőkre inkább az érzelmi és szociális gyászfeldolgozás, míg a férfiakra inkább az elfojtás, düh, magányos gyászolás a jellemző. Ebből kifolyólag pedig egy gyászoló férfi általában veszélyeztetettebb, mint egy gyászoló nő.
Egy gyászoló esetében nem szabad megfeledkeznünk a speciális jelenségekről sem, mint például az évfordulós reakciók, melyek visszatérő gyászreakciók, valamint az időzített krízisek, melyek köthetőek a gyászoló és/vagy az elhunyt korához.

Külön nagyon fontos kiemelni minden, az előadáson elhangzott hasznos információ közül, hogy fokozott figyelmet fordítsunk azokra, akik komplikált gyásszal küzdenek. A komplikált gyászra hajalmosító tényezők között szerepel:
– a váratlan veszteség (baleset, öngyilkosság)
– túlságosan erős kötődés az elhunythoz
– ambivalens érzések az elhunyt irányában
-gyermek, fiatal halála
– korábbi, feldolgozatlan veszteségek
– erőszakos halál
– önhibából eredeztethető halál (pl.: a gyászoló vezette az autót egy autóbalesetben)
– súlyos betegségből következő halál

Hogy vehetjük észre, ha valaki komplikált gyászban szenved? A halál bekövetkezése után a gyászoló olyan figyelmeztető jeleket produkál, mint:
– tagadás
– elkerülés
– segítség elutasítása
– függőség kialakulása a halált követően
– különböző testi tünetek
– pszichiátriai betegségek
– betegségszorongás, félelem a haláltól
– az elhunyt tüneteinek megjelenése
– személyiségbeli változás
– ellenséges viselkedés másokkal

A segítségnyújtás ilyen és minden más súlyosabban érzékelhető gyász esetében fontos. A gyászolónak nyújtott segítségnyújtásban kulcsszerepet játszik, hogy mindig az adott személyre specifikus módszer legyen alkalmazva. Ez lehetséges a gyászoló környezetéből érkező segítség által, önsegítő módszerekkel vagy professzionális segítségnyújtással, terápiával is.

Ne feledjük, hogy minden ember más és emiatt másképp is éli meg a gyászt. Senkinek sem sürgessük vagy bagatellizáljuk el a gyászra adott reakcióit.  Ha úgy érezzük, hogy –bármilyen fent leírt információ alapján- a gyászoló speciális helyzetben van, vagy aggódunk állapotáért, beszéljünk vele, vagy kérjünk segítséget.

Az előadás során elhangzott gyásszal kapcsolatos könyveket pedig itt gyűjtöttem össze:
Joan Didion- A mágikus gondolatok éve
Szabó Magda- Liber Mortis
Irvin D. Yalom & Marilyn Yalom- Halálról és életről

Kiemelt kép: Pszieszta