A Sajó folyó szlovákiai szakaszán tapasztalható ökológiai katasztrófa újra ráirányította az emberek figyelmét a környezetszennyezés témájára. A Sajó egy rendkívül hosszú, több kilométeres szakaszából teljesen eltűnt a folyó élővilága, „köszönhetően” a hónapok óta tartó brutális szennyezésnek.
A szennyezést egy korábban működő vasércbánya okozza, amelyet évekkel ezelőtt bezártak ugyan, de a bányát feltöltő talajvíz kioldotta azokat az anyagokat, amelyek most a folyóba kerülve igen komoly pusztítást végeznek. Az ügyet a magyar politikusok közül az LMP pécsi országgyűlési képviselője és az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke, Dr. Keresztes László Lóránt karolta fel, aki több alkalommal járt már a helyszínen, amiről közösségi oldalán rendszeresen be is számol:
Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy az emberi gondatlanság, véletlen balesetek vagy ezektől eltérő helyzetek milyen súlyos környezeti katasztrófákat képesek okozni. A pusztítás sok esetben sajnos visszafordíthatatlan, a károk helyreállítása pedig nagyon komoly erőfeszítéseket igényel. Ebben a cikkben most az elmúlt években hazánkban történt legnagyobb természeti katasztrófákat, környezetszennyezéseket mutatjuk be, a teljesség igénye nélkül. Fontos, hogy a felsorolás nem időrendi és nem is „fontossági” sorrendben történt.
Ciánszennyezés a Tiszán
22 évvel ezelőtt, 2000. január 30-án az Aurul nevű cég nagybányai üzeméből 100-120 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz került a Zazar és a Lápos folyóba, majd ezt követően a Szamosba, onnan pedig egyenesen a Tiszába.
A szennyezős vállalat semmilyen kárelhárítási tervvel nem rendelkezett az ilyen és ehhez hasonló esetek kezelésére. A Tiszába kerülő mérgező szennyvíz cianidkoncentrációja a megengedett határérték több százszorosára emelkedett.
A cián minden élőlényre veszélyt jelent, az emberi szervezetre 2.86 milligramm már kifejezetten veszélyes, ehhez képest beszédes adat, hogy szennyezést követő napokban Csengernél ez az érték elérte a mérések alapján a 32.6 milligramm / litert.
Bár a magyar vízügyi szakemberek azonnal elkezdték a károk enyhítését célzó munkálatokat, ennek ellenére a szennyezés következtében csak a magyar szakaszon 1241 tonna hal pusztult el.
Az ajkai vörösiszap-katasztrófa
2010. október 4-én az ajkai timföldgyár vörösiszap tárazójának gátja átszakad, ennek következtében pedig több, mint egymillió köbméternyi maró hatású ipari hulladék öntötte el a környező településeket, Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A baleset következtében tíz ember meghalt, de nagyon komoly anyagi és természeti károk is keletkeztek. A Katasztrófavédelem beszámolói szerint 390 embert azonnal ki kellett menekíteni a vörösiszappal szennyezett házakból.
Czomba Péter tűzoltó alezredes utólag így számolt be a látottakról:
„Amikor Devecserre érkeztünk, még folyt az utcákon az iszapos víz. Döbbenetes volt a látvány. A tűzoltó kollégák szemében viszontláttam azt a hitetlenkedést, amit én is éreztem, mert ép ésszel azt gondolná az ember, hogy ilyen nem történhet meg, de mégis megtörtént. Az is lehangoló volt, amikor napok múlva láttam, ahogy egy egész élet munkáját, egy korábban gyönyörű házat a munkagép húsz perc alatt a földig rombol. Felfoghatatlan volt.”
A katasztrófa következtében több száz ember veszítette el az otthonát, megélhetését.
Szigetszentmiklósi olajszennyezés
Ebben a cikkben a legfrissebb eset a szigetszentmiklósi olajszennyezés. 2020. december 12-én kapott egy bejelentést a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, miszerint több ezer liter fáradt olajat engedtek bele egy szigetszentmiklósi csatornába, ahonnan az olaj közvetlenül a Dunába került. Mint később kiderült, több mint hatezer liter olajról volt szó, aminek következtében a kiemelt természetvédelmi oltalom alá tartozó területen védett állatok és növények estek áldozatul.Fotó
Hidas és Garé
Sajnos a felsorolásunkban két Baranya megyei település is helyet kapott. A néhai Budapesti Vegyi Művek volt telephelyein, Hidason és Garén a 2000-es évek elején látott napvilágot a hír, miszerint több ezer hordónyi veszélyes, mérgező anyagot tároltak. Ezt követően, köszönhetően a nyilvánosságra került információk okozta felháborodásnak, a veszélyes hulladék elszállítása megkezdődött ugyan, a terület kármentesítése azonban elmaradt.
Az ügy szinte teljesen feledésbe merült már, amikor is a Greenpeace magyarországi szervezete néhány éve adatokat szeretett volna kikérni az illetékes hatóságoktól. Az adatigénylést a hatóság megtagadta, az ezt követően kezdődő bírósági pereskedésből viszont a környezetvédők kerültek ki győztesként, aminek következtében kiderült, hogy Garé térségében egy 2015-ös mérés alapján atalajra megadott határérték több mint 28 ezerszeresét találták halogénezett aromás szénhidrogénekből. De egyéb rákkeltő, mérgező anyagok 5-10 ezerszeresét is kimutatták a talajban, valamint a talajvízben.
Az ügyről korábban ebben a cikkünkben írtunk részletesebben:
http://bahir.hu/2020/09/30/hatalmas-kornyezetszennyezes-okozott-a-budapesti-ceg-hidason-es-garen/
