Bana Tibor még csak 37 éves, de már igazi veteránnak számít a politikában, 2010 és 2022 között mindvégig országgyűlési képviselő volt, előbb a Jobbik színeiben, majd Jakab Péter elnökségét követően a pártból távozva, függetlenként. Az áprilisi választáson Vas megyében indult, egy igazi fideszes-fellegvárban, ahol nem tudott nyerni, így tizenkét év után kiesett a Parlamentből. Vele beszélgettünk, az elmúlt évtizedről, politikáról és jövőbeni terveiről!

– 2010-ben, mindössze 25 évesen került be először a Parlamentbe, a Jobbik-listájáról, és egészen 2022-ig volt képviselő. Még csak harminchat éves, de már komoly politikai múlt áll mögötte, idén azonban nem jutott mandátumhoz. Hogyan tovább? Mik a tervei a közel s távol jövőre nézve?

– 12 évig igyekeztem hitelesen, alázattal és szakmailag megalapozottan szolgálni a szentgotthárdi-körmendi körzetben élőket. Most egy új helyzet állt elő, hiszen ebben a ciklusban már nem vagyok országgyűlési képviselő. Feleségemmel június 10-én kávézót nyitottunk Szentgotthárdon, a Hunyadi utca 17. alatt Vadon néven, de emellett más munkát is keresek, valamint igyekszem befejezni doktori tanulmányaimat demográfus-szociológusként. A politikában továbbra is benne maradok a Mindenki Magyarországa Mozgalom nyugat-dunántúli koordinátoraként, a Közösen Vas Megyéért Egyesület elnökeként és a Közösen Szentgotthárdért Egyesület alapító tagjaként.

– Politikai pályafutását még a MIÉP-színeiben kezdte, innen jött az akkor még kifejezetten radiálisnak tekinthető Jobbik, azonban a Vona Gábor által elindított néppártosodás után sem hagyta el a pártját, onnan csak Jakab elnöksége alatt távozott, ha pedig nyert volna a választáson az LMP – Magyarország Zöld Pártja frakciójába ült volna bele. Politológiai értelemben hova sorolható Bana Tibor? Jól sejtem, ha azt gondolom, hogy Ön is hasonló utat járt be az évek alatt, mint a Jobbik 2010 és 2018 között?

– Természetesen az évek során az én világnézetem is változott: számtalan kérdésben mást gondolok, mint 18 évesen, amikor a MIÉP IT-ben elkezdtem politizálni. A MIÉP-nek egyébként nem voltam tagja, ahogy a Jobbikon kívül más pártnak sem. Mindig is mérsékelt, jobbközép irányt képviseltem, vagyis az említett néppártosodást a kezdetektől szorgalmaztam korábbi pártomban, ahogy a nyugati külpolitikai orientáció erősítését is. Politológus-közgazdászként jobbközép, konzervatív, nyugatos politikusként határozom meg magamat. Jakab Péter elnökségének kezdetén azért távoztam a Jobbikból, mert egy teljesen alkalmatlan vezető került a párt élére.

– Miért épp az LMP frakcióját választotta volna, ha nyert volna a fideszes ellenfele ellen? Milyen viszonyban áll, vagy állt a párttal?

– Nem értettem egyet a frakcióválasztási kötelezettséggel, de miután volt ilyen, az LMP-t kizárásos alapon választottam. A DK és tagozata, a Jobbik politikája és stílusa nagyon távol áll tőlem, de természetesen jobboldali politikusként a szocialista és liberális pártok sem jöhettek szóba nálam. Minden pártban vannak olyan politikusok, akik igyekeznek alternatívát kínálni az Orbán-rezsimmel szemben, de összességében sajnos egyik parlamenti ellenzéki párt sem tartja ezt fontosnak, néhány esetben pedig a megközelítéssel vagy a túlzottan Budapest-központú szemlélettel van probléma. Egyedül Márki-Zay Péter és az MMM részéről érzékelek erre valódi szándékot.

– Ahogy már fentebb is említette, 2020-ban szakított a Jobbikkal, pontosan mi vezetett el ehhez a döntéshez, hogyan élte meg ezt az időszakot?

– 13 évig voltam a Jobbik tagja, 10 évig Vas megyei elnöke, majd 2 évig országos alelnöke, vagyis nagyon nehéz volt meghoznom ezt a döntést. Sajnos azonban azt láttam, hogy amellett, hogy Jakab Péter alkalmatlan vezető, nem is szeretne alternatívát kínálni a jelenlegi rezsimmel szemben, ráadásul a módszerei is diktatórikusak. Azóta már sokkal többen láthatják, hogy mennyire jogos volt az akkori döntésem, hiszen volt pártom a megszűnés szélére sodródott. Amit jelenleg művelnek, azt nem lehet érdemi politizálásnak nevezni. Sajnálom, hogy ma már Gyurcsány Ferenc irányítja a Jobbikot, aki legalább annyira káros szereplő, mint Orbán Viktor.

– Mi volt a fő ok, amiért 2021-22-ben végül mégis a hatpárti összefogás színeiben indult a választáson?

– Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen módon induljak a 2022-es parlamenti választáson. Szívem szerint függetlenként tettem volna meg ezt. Az előválasztáson az országban egyedülálló módon párttámogatás nélkül, a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Közösen Vas Megyéért Egyesület jelöltjeként tudtam meggyőző sikert aratni. Mivel azt magam is elfogadtam, hogy egy az egy ellen érdemes indulni a fideszes jelölttel szemben, ezért a hát párt színeiben, de valójában sokkal inkább MMM-esként és pártonkívüliként álltam rajthoz. Ezt a kompromisszumot tehát megkötöttem, de az nem véletlen, hogy a közös ellenzéki listán nem szerepeltem.

– Mit gondol, mi volt az oka annak, hogy az ellenzék végül ekkora vereségbe szaladt bele? Kikiáltható bűnbak? Ha igen, ki lenne az?

– A fő ok a Fidesz gátlástalan és hazug propagandagépezete volt, amivel helyi szinten is szembesültem. Felesleges tehát bűnbakot keresni, még akkor is, ha az ellenzéki politikusok jó része valójában nem is szeretett volna kormányt váltani. Sajnos sokak számára a saját egzisztencia biztosítása fontosabb volt, mint az ország jövője. Hibákat persze mindenki követett el, bizonyára én is. Arra viszont büszke vagyok, hogy tisztességes kampányt folytattam segítőimmel, ami V. Németh Zsoltról és csapatáról egyáltalán nem mondható el. Országosan az volt a legnagyobb probléma, hogy sok hiteltelen szereplő is feltűnt az ellenzéki oldalon, akik visszahúzták a csónakot.

– Hogyan látja a jövőt? A mostani Parlamenti ellenzék képes lehet még felépülni egy ekkora vereségből? Egyáltalán legyőzhető Orbán Viktor és a rendszere? Ha igen, mi, vagy ki kell hozzá?

– Ahogy már utaltam rá, kevés kivétellel nem látom ennek jeleit a parlamenti ellenzéki pártok soraiban. Jelenleg rendkívül kilátástalannak tűnik a helyzet, Orbán minden szinten bebetonozta magát, emellett nagyon sokakat taszított függőségi helyzetbe. Ahhoz, hogy ezen érdemben változtatni tudjunk, komoly átalakulásra, hiteles és vonzó alternatíva felmutatására van szükség. Egy jobbközép, konzervatív, nyugatos, európai irányultságú pártban szívesen vállalnék szerepet, a Márki-Zay Péter által tervezett párt képes lehet ennek megteremtésére, amiben 18 éves politikai és 12 éves országgyűlési tapasztalatommal örömmel segítek.

– A NER első tizenkét évében végig országgyűlési képviselő volt. Ön mit gondol, mi volt ennek a tizenkét évnek a három legnagyobb pozitívuma és negatívuma?

– Jó nehéz kérdés maradt a végére! A negatívumokból sokkal többet tudnék sorolni, pozitívumokat jóval nehezebb, mégis megpróbálom. A családtámogatási intézkedések alapvetően jó irányba mutatnak, de bőven kellene rajtuk még javítani, például az egyszülős családok támogatásával. A vidékre, így a falvakba érkező támogatások aránya valóban nőtt, itt viszont sok esetben ezek formájával van problémám. A pozitívumok között harmadikként a 25 év alattiak szja-mentességét említeném, de ebből az egyetemisták kevésbé tudnak részesülni, szóval ezen is változtatni kellene – 30 éves korig lenne érdemes adni a munkába állástól számított 5 évig.

A fő negatívum az, hogy egy olyan országot teremtett Orbán, ahol nem a szakmai teljesítmény és a tisztesség, hanem a párthoz való lojalitás a meghatározó. Másodikként a Nyugattól való teljes elszigetelődést említeném, harmadikként pedig a mikro- és kisvállalkozók problémáit, érdemi támogatásuk hiányát. Ezt a sort azonban sajnos könnyebben és hosszabban tudnám folytatni: az egészségügy, az oktatás vagy éppen a kivándorlás helyzetével. Viszont mindezekre nem elég az a válasz, hogy minden rossz, hanem mellé kell tennünk azt is, hogy kinek mitől lesz jobb változás esetén. Erről legközelebb szívesen nyilatkozom részletesebben is.