A ribizli fehér vagy piros bogyókat termő cserje, fűszer és gyógynövény. A feketeribizli (Ribes nigrum) és a dísznövényként ültetett aranyribiszke (Ribes aurenum) egyaránt közeli rokona.
Vadon Európa nyugati felén őshonos. A Kárpát-medencének főleg a nyugati, déli részén ligeterdőkben, cserjésekben fordul elő. Kedveli a nyirkosabb erdőket, erdőszéleket.A ribizli 1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Hímnős virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak. Termése úgynevezett álbogyótermés, melynek színe a fajtától függ. Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Bogyófürtjei éretten is a bokrokon maradnak.
Sok C-vitamint, 6 g fehérjét, 12 g zsírt, 70 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 43 g rostot kilogrammonként.
Kellemesen savanykás íze, magas C-vitamin tartalma miatt friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra, valamint gyümölcsíz (dzsem, lekvár), gyümölcslevesek, bólék, s a gyerekek által kedvelt ribizlimártás alkotórészeként is használják. Hideg technológiával készíthető belőle szörp, és gyümölcsbor készítésre is kiválóan alkalmas, így nem veszti el magas C-vitamin tartalmát.A kertészeti szakkönyvek szinte kivétel nélkül ajánlják a kert díszítő elemeként sövénynek, térelválasztónak (pergola).
Forrás: Wikibooks.org
Kiemelt kép: Pixabay
