Manapság már egyre többen igyekszünk tudatos döntéseket hozni a vásárlásainkkor és odafigyelni a környezetbarát/eco/bio/újrahasznosítható/lebomló jelzésekre. A bevásárlás viszont nem fejeződik be a termékek kiválasztásakor, azok hazajuttatásának módjáról is gondoskodnunk kell, így a szállítást segítő eszközről. Ha épp nincs nálunk hátizsák, kosár vagy éppen vászontáska, akkor „biológiailag lebomló” hívó szó a választható szatyrok között csábító lehet. De valóban jobb-e ez a fajta a társainál? És ha nem, akkor miért nem?
Mi a gond ezzel a típusú szatyorral?
A lebomló zacskók között két típust különböztetnek meg. Az egyik fajtájuk a valóban lebomló, természetes alapanyagokból (burgonya- vagy kukoricakeményítőből) készülő szatyrok, melyek valós környezetbarátabb alternatívát kínálnak, a másik fajtájuk pedig szimpla ámítás- ezek az oxo-biodegradációs műanyagból készült szatyrok. Sajnos a Magyarországon „lebomló” elnevezés alatt futó szatyrok 99%-a a második típusba tartozik. Mindkét típus megkapja ugyan a környezetbarát minősítést, viszont az oxo-biodegradációs műanyag szatyor esetében a bomlás nem természetes, már a gyártás során az anyaghoz adott bomlást előidéző adalékanyag segítségével jön létre. A katalizátor anyagok (kobalt, ólom, mangán) beindítják a műanyagláncok hasadását, aminek hatására a szatyor darabjaira esik- s az sem mindegy, hogy hol történik ez. Ha szeméttelepre vagy komposztálóba kerül, akkor nagy eséllyel nem fog lebomlani (videó), mivel a bomlás feltételei (oxigén és fény) nem valósulnak meg. Mindezek mellett a szelektív gyűjtés és az újrahasznosítás sem segít rajtuk, mivel az ilyen anyagokat tartalmazó szatyrokat nem lehetséges úgy feldolgozni, mint a hagyományos társaikat.
Bármennyire is nem erre utal az elnevezésük, ezek a zacskók több kárt okozhatnak a környezetnek, mint hasznot.
Miért forgalmazzák még is ezeket a típusú szatyrokat?
Környezetvédelmi szempontból a nejlonszatyrokat már forgalomba sem szabadna hozni, mivel nemcsak végeláthatatlan szemetet termel, de előállítása kőolaj- és energiaigényes, valamint szén-dioxidot termel. A szakemberek szerint a lebomló szatyor valódi célja nem a környezet, hanem a csomagolóipar tehermentesítése.
Graczka Sylvia, a Humusz Szövetség kommunikációs vezetője szerint adótechnikai megfontolások állnak a biológiailag lebomló szatyor forgalmazása mögött. Mivel a termékdíjtörvény szerint, ha a kibocsátott szatyrok egynegyede ilyen típusú, akkor nem kell termékdíjat fizetni a fennmaradó háromnegyed után sem.
Jó, de akkor mit szabad használni?
A nejlonszatyrot egyszer s mindenkorra érdemes elfelejteni, ez inkább ne is legyen opció. Ha a biológiailag lebomló, és a hagyományos nejlon kiesik, akkor marad a papírtáska. Sajnos, ahogy különböző kutatások bizonyították, sajnos még a papírszatyor sem „zöldebb” a nejlonnál. Hiába papír, az előállítása során nagyobb mértékű a szén-dioxid keletkezés és a víz-felhasználás, valamint az esetleges égetés során dioxin is kerülhet a környezetbe.
A legkörnyezetbarátabb megoldás, ha otthonról visszük magunkkal a vásárlás során felhalmozott termékek elszállítására alkalmas eszközt. Ez az eszköz legyen tartós, erős és lehetőleg férjen bele minél több minden, hogy ezzel is csökkentsük a lehetőségét a boltban kapható szatyrok igénybevételére. Kutasd fel tehát otthon a szekrényt, vagy szerezz be egy kosarat, vászontáskát vagy hátizsákot és már is tettél egy lépést a környezetedért!
Kiemelt kép: Stijn Dijkstra a Pexels oldaláról
