Még júliusban vettem észre, hogy az egykori Classic Rock Bar helyén – amit kvízekről ismerek – elkezdtek kisebb felújításokat végezni. És a címkéken az is látszódott, hogy a Rum’N’More fog oda beköltözni. Augusztusban pedig már azt is láttam, hogy ebédmenüvel is kedveskednek. A leves 550 forint, az egyik főétel (ahogy nézem ez húsmentes) 1.290, a másik 1.490. Úgy gondoltam, teszek vele egy próbát az egyik nap, egy órám van a vonatom indulásáig, gyorsan beugrok, ebédelek, majd 15 perc alatt lenn vagyok, és utazom.

Rajtam kívül két nagyobb társaság volt benn, kb. 15 fogyasztó vendég. Miután leültem, kb. 5 percet kellett várnom, de utána jöttek és kérdezték milyen menüt kérek. A menünek egy fix levese van – ezúttal gulyásleves volt – mellé túrós-ananászos palacsinta vaníliaöntettel vagy serpenyőburgonyás csirkemell közül választhattam, előbbi mellett döntöttem. Miután elmondtam, kaptam egy adag hűtött vizet, amiben ízesítésnek némi citromot és narancsot is tettek. Ez grátisz volt a menühöz, és egyébként jól is esett, hogy a hagyományos kancsóba töltött víz helyett járt valami extra.

Ami viszont utána történt, azt nem értettem. Bő 15 percbe került, mire kihozták a levest. Ez azért furcsa, mert azt gondolom, hogy a levest előre készítették el, sőt, nem is nagyon tudom másként elképzelni. Akkor viszont mi volt 15 perc? Lehet a beszélgetés a többi vendéggel…

Ha a leves ízét nézzük, akkor azzal viszont szerencsére nem volt gond, a fűszerezése hagyományos, de ízletes, látszott, hogy nem spóroltak vele, jó sűrű az egész, tele zöldségekkel, egy picit több húsnak örültem volna, de egy menüben nyilván nem lehet ezt kiporciózni, szóval ezzel sincs különösebb baj. Összességében mind minőségben, mind mennyiségben hozza a szintet, amit elvárok.

Ezután újabb szűk 10 perc következett, majd kaptam a palacsintát. Kettő darab volt, azonban viszonylag nagyok, és a töltelékkel sem spóroltak. A túrókrém kellemes volt, kellőképpen citromos, ez ebben a nyári időszakban külön öröm volt, ananászból is tisztes mennyiséget kaptam, valószínűleg konzervgyümölcs, de menü szintjén ezzel nincs semmi bajom. A vaníliamártás is ízletes, én egy hajszállal sűrűbben szeretem, de ezen nem veszünk össze, így is nagyon finom volt. Egy szó mint száz, egy nehezebb és tartalmasabb leves után remek főfogás volt.

Az ételért 1.880 forintot fizettem, ami nem a legolcsóbb, de nem is a legdrágább menüár. Ha csak az ízeket nézem semmi gondom nem volt. Amivel viszont igen, hogy a sok várakozás után futnom kellett, hogy elérjem a vonatom. Picit az egész tempó kényelmesnek, ráérősnek tűnt, amivel nincs semmi bajom, ha egy családi ebédre megyek oda, vagy egy randira. A menüztetés viszont szerintem más műfaj, sokan vannak, akiknek félórás ebédszünetük van munka közben és csak kiugranak valami meleg ételt enni. Ilyenkor egész egyszerűen nem fér bele, hogy 50-60 perceket üljünk egy ebédlőben.

Persze hangsúlyozom, hogy ezt a cikket egyszeri kóstolás alapján írom, lehet, hogy csak nekem volt rossz napom, és az ételek ízével tényleg nem volt semmi gondom. Úgyhogy remélem építő jellegűnek fogják fel ezt az észrevételem, mert ez egy javítható hiba. Nektek meg bátran merem ajánlani kipróbálásra!