A Mumy’s Kebab egykori belvárosi helyén, a Rákóczi út és a Felsőmalom utca találkozásánál nemrégiben új étterem nyílt. Az ilyen hírek gyorsan eljutnak hozzám, ezért szinte a legelső napok egyikén kipróbáltam, ám őszintén szólva az a borjúhúsos gyros, amit ott ettem, nekem kissé csalódás volt, rengeteg hibát láttam benne. Viszont úgy voltam vele, hogy a legelső napok egyikén még ok-okvetlen több hiba jelenhet meg akár rutintalanságból is, így nem akartam egy lehúzós cikket írni, hanem elhatároztam, hogy 1-2 hét után adok egy új esélyt a helynek és akkor írom meg a kritikámat.

Magának az étteremnek a kínálata egyébként nagyon tág. A hamburgerek, pizzák és gyrosok mellett hagyományos ételek, tészták, néhány leves és pár fajta desszert is található, nagyon változatos repertoár és egész széles a vega ételek mennyisége is. Ezúttal úgy döntöttem, hogy nem a gyrost kóstolom megint, hanem kipróbálom a hamburgert, hasábburgonyával, valamint ezúttal egy őszibarack-krémlevest is rendeltem elé, csak mert már régen ettem levest és megkívántam.

A leves nagyon hamar megérkezett, és őszintén szólva magasan felülmúlta az elvárásaimat. Egyáltalán nem éreztem kellemetlenül édesnek, és azt a nagyon műízt se éreztem, amit ízfokozókkal próbálnak elérni, nagyon kellemes, őszibarack íze volt az egésznek. Kísérőként némi erdei gyümölcs került bele, amik adtak egy kellemes savanykás ízt. A betétként megjelenő túrógombóc az étlapon szerepeltekkel ellentétben nem volt mentás (viszont mondták az elején, hogy mentából nem tudtak jó minőséget beszerezni, ezért hagyományos gombóc van a levesben), ettől függetlenül ízében semmi kifogásolnivaló nincs. Az egyetlen apró kritikám az állagával volt, picit darabosnak és a tetején „habosnak” éreztem, ugyanakkor egy hagyományos étteremben nálam ezek bőven beleférnek. Remek kezdés.

A leves után kb. 5 perccel érkezett a második fogás, ami szögezzük le, jó nagy. A tálon a burger és krumpli mellett egy nagy csomó savanyúság is volt, köztük savanyú paprika, uborka, és kis káposzta. Eszembe jutott erről egyébként egy régi kolozsvári élményem, ahol magában a hamburgerben csak a buci, a hús a sajt és egyféle szósz volt, az összes zöldséget és többi kísérő szószt külön saláták és más elemek formájában külön tették a tányérra. Itt nem erről volt szó, mert a burgerben is volt minden, inkább dísznek tűntek ezek, igaz, abból jó nagy adag. A savanyúságok közül a paprika és a káposzta ízlett, az uborka picit nekem íztelen volt, valamint volt valami zöld még a tálon – talán újhagyma zöldje lehetett – de azt inkább hagyjuk is, mert annak konkrétan semmi íze nem volt.

A hasábburgonya teljesen jó, pont annyira átsütve és fűszerezve, ahogy én szeretem, ez kellemes eleme volt az ételnek. A buci egy korrekt termék, nincs benne semmi rendkívüli, de a méretéhez képest könnyed, enyhén édeskés, összességében oké.

A hús szép nagy darab, kiérződik benne a marha íze, és a fűszerezése is oké (én a kicsit visszafogottabb fűszerezést szeretem, de ezen nem veszünk össze). Az állagával kevésbé voltam kibékülve, ez inkább emlékeztetett engem egy vagdalthúsra, mint egy húspogácsára. De azért ezen is túl tudok lendülni. A sajt kapott egy kis grillezést, teljesen rendben volt. A zöldségfronton nagyon változatos volt, amit kaptam, mindegyik friss, finom, oké. Az egyedüli furcsaság számomra a savanyú paprika és uborka a buciban. A paprika önmagában véve sem igazán hamburger összetevő, az uborka lehet az, viszont a tálon lévő savanyúságokkal együtt nekem már egy kicsit sok volt, szeretem, ha van valami savanyú a hamburgerben, de ennyi azért nem kell. A szósz rendben van, finom, fűszeres, paradicsomos, de nekem azért egy picikét elveszett az ételben, lehetett volna belőle több.

Összességében a burgertálért 2.500 és 3.000 forint közötti összeget fizettem (pontosan nem emlékszem, mennyit), a leves 1.500 körül volt. A mai árak mellett ezt már nem nevezném vészesnek, főleg az adott mennyiségek mellett, mindkét adag átlagon felüli volt. Érdekes azonban, hogy a két étel mennyire más stílust képvisel. A leves egy jóízű, modern, kreatív étel, a burgernél meg olyan érzésem volt, mintha a nagymamám kitalálná, hogy márpedig ő hamburgert fog csinálni, elkészíti a húst meg a krumplit úgy, hogyan ő szokta, előveszi a házi savanyút, a zöldséget és beleteszi egy buciba. Hozzátéve, ez sem volt rossz egyáltalán, csak egy kicsit furcsa elképzelés.

A retro burgereknek persze van létjogosultsága, de ez egy kicsit több odafigyeléssel jobb lehetne. Csak azért nem kell mindenféle savanyú zölddel telepakolni a tányér szélét, mert dísznek jó, ha meg úgy gondoljuk, hogy ezek az étel szerves összetevői, akkor gondoljuk végig az egészet és a burger összetevőit is alakítsuk úgy, hogy azok a savanyúkkal legyenek harmóniában! Rendben van maga az étel, jók az ízek külön-külön, csak egy kicsit ezt jobban át kell gondolni. És akkor szuper lesz.

A későbbiekben még biztosan fogok velük próbálkozni, a gulyáslevesükre nagyon kíváncsi vagyok, valami desszertet is szívesen kóstolnék tőlük, és talán valamikor egy húsmentes étellel is próbálkozni fogok. Aki szeretné kipróbálni, az a csatolt szórólapon megtalálja a címet és a telefonszámot.