Szinte már elvárás ellenzéki pártvezetőktől az, hogy írjanak közepesen hosszú posztokat az ellenzék helyzetéről. Ezt különböző stílusban teszik, és bár ezek formája egészen változatos jelleget ölt a szabadverstől az óriásplakátra nyomtatott publicisztikáig, de ezekkel legalább lehet viszonyt kialakítani, lehet vitatkozni.
Igaza van például a Demokratikus Koalíció elnökének abban, hogy hazudik a választóknak az, aki szerint a Fidesz leváltásához a pártok leváltása az első lépés. Lehet azt mondani, hogy új pártok kellenek, lehet azt is mondani, hogy az LMP szűnjön meg, de a párt nélküli politika ígérete egyszerű délibáb. Mert ez az elmélet azt mondja, hogy Orbán Viktor alternatíva nélküli elutasítása elegendő lesz Orbán Viktor bukásához, márpedig a tapasztalatok finoman szólva sem ezt mutatják.
Éppen ezért igaza van Donáth Annának abban, hogy a tartalmatlan orbánozás nem fog eredményre vezetni. A helyében ugyanakkor erősen aggódnék azon, hogy pont azok tekintik most őt az új messiásnak, akik régi rajongói a tartalmatlan orbánozásnak.
De az, amit szerintem nem mond most ki senki, pedig látványosabb, mint egy dromedár a füredi szabadstrandon, az az, hogy az egyesült ellenzék abban a formában, ahogy a választáson indult, megszűnt. Nincs. Vége. Elhunyt. És ezzel még különösebb probléma sincs, mert azért őszintén szólva nem volt egy olyan sikertörténet, amit vissza kellene sírni.
Vannak ellenzéki pártok. Ezenkívül vannak önjelölt forradalmárok, vannak örök megmondók, vannak sóhajtozó-ömlengő-szépelkedő városvezetők, mindentematikájú aktivisták. És persze ott vannak a választópolgárok.
Akiknek alapvetően szól ez az írás. Én azt szeretném mondani a tisztelt választópolgároknak, hogy megérdemlik azt, hogy felnőtt emberként, őszintén beszéljen velük valaki.
Ezért mi nem szeretnénk megmondani, hogy hány ellenzéki párt legyen, nem szeretnénk úgy tenni, mintha tudnánk a Fidesz leváltásának csodareceptjét, nem minősítünk se árulónak, se ügynöknek senkit. Nem szeretnénk részt venni a jelzőhalmozási versenyben, és nem szeretnénk többet olyan kampányt csinálni, melynek egyetlen célja, hogy eltitkoljuk, hogy tartalmi kérdésekben mit gondolunk a világról, nehogy elijesszük a szavazókat.
Őszintén beszélünk érett, felnőtt emberekkel, ezért nem mondjuk, hogy van egy nagy megoldás, egy nagy ellenség, egy nagy vezér.
A politika nagyon fontos dolog, de az életnek csak korlátolt részébe tud beleszólni. Vannak hatalmas problémák, mint a klímaváltozás vagy a szociális krízis, és ezekre meg kell kísérelni válaszolni. De azt mondani, hogy ezeket csak a politika egyedül meg tudja oldani, téves.
Nekünk az LMP-ben az a küldetésünk, hogy megújítsuk a politikai kultúrát abban, hogy ne adjunk senkinek hamis reményeket.
Nem azért ajánlom azt, hogy szavazzanak az LMP-re és hogy kövessenek és támogassanak minket, mert az megoldja az életük gondjainak összességét.
Mi egy dolgot ígérünk. Azt, hogy mi zöldpolitikát szeretnénk csinálni. Foglalkozni mindennel, ami elősegíti a zöldfordulatot, ami segít megvédeni a természeti értékeinket, ami miatt újra magyar lesz a bolti paradicsom. Ez azt is jelenti, hogy van, amivel nem foglalkozunk, hogy nem gondoljuk azt, hogy minden nagy állami ellátórendszert tökéletesen értünk, és a magyar államiság minden ezeréves problémáját ismerjük.
Egy párt vagyunk, aminek van egy ideológiája, komolyan veszi a választókat, és azért kéri a támogatásukat, mert akkor az általunk gondolt dolgok nagyobb eséllyel valósulnak meg. Ebben persze normális esetben semmi különleges nem lenne, de Magyarországon mintha egyedül lennénk ezzel.
