Leegyszerűsítve azt gondolom, hogy kétfajta adózási morál, és állami politika létezik: az egyik az alacsony adók, alacsony állami szolgáltatások politikája, ha úgy tetszik a libertárius/liberális felfogás, ahol az adófizető viszonylag kis mennyiséget fizet be az államkasszába, abból pedig az állam csak a legszükségesebb dolgokra fordít pénzt. Cserébe nincs nyugdíj, egészségügy, vagy éppen sportra, egyházra, propagandára irányuló támogatások, mindenki maga gondoskodik a nyugdíjáról, a magánegészségügyi biztosításáról, és valamennyi hobbijáról. Vannak államok, melyek így működnek, nem is hatékonytalanul, azonban ez csak az egyik út, ráadásul szükséges hozzá egy felelős polgárság, akik a magasabb nettó bérükből képesek félretenni például időskori éveikre.
A másik út a magas adók, magas állami szolgáltatások útja: itt az adófizető a bruttó béréből fizet be nyugdíjra, egészségügyre, különböző állami szolgáltatásokra (mint például posta, oktatás), emiatt relatíve alacsonyabb a nettója, azonban ha beteg lesz, az állami intézményekben meggyógyítják, ha elveszti a munkáját, kap támogatást, ha idős lesz kap nyugdíjat, a gyereke iskolájában lesz tanár, a környéken üzemelni fog a posta, és így tovább, és így tovább.
A magyar kormány azonban bebizonyítja, hogy létezik egy harmadik út is: magas adók, alacsony állami szolgáltatások. Hiszen kifejezetten sok adót fizetünk be, megszámlálhatatlan adónem létezik Magyarországon, jelenleg egy 500,000 forintos bruttó bérből 167,500 forint megy az államnak, plusz a munkaadó is kénytelen további 65 ezer forintot befizetnie az államkasszába. Elvileg ezekből a befizetésekből (na meg a rekordmagas ÁFA-bevételekből) kellene az államnak működnie, ellátnia a bajba jutottokat, fizetni a pedagógusokat, üzemeltetni a postákat, azonban ma, Magyarországon az állam ezt a feladatát egyre kevésbé látja el.
Amivel abban az esetben nem lenne baj, ha ezzel egyenesarányosan csökkennének az adóterhek, de erről szó sincs. Decemberben mindenki ugyanannyi adót fog befizetni, mint tette azt novemberben, vagy októberben, azonban az állam ebből jóval kevesebbet fog visszajuttatni a lakosság felé: például kevesebb postát üzemeltetnek, azonban hiába zárt be többszáz ilyen intézmény, az adófizetők ugyanúgy fizetnek, mint tették azt korábban. A mai naptól ráadásul a szociális szektorból is kivonult az állam, ugyanis Novák Katalin köztársasági elnök aláírta a „Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról” címet viselő törvényt, amely szerint az állam részben kivonul a szociális ellátásból.
A törvénymódosítás szerint „a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép”:
„(1) Mindenki felelős önmagáért”.
(2) Ha az egyén önmagáról gondoskodni nem képes, őt – a képességeik és lehetőségeik szerint, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rokontartásra vonatkozó szabályai szerinti sorrendben – a hozzátartozók segítik.
(3) Ha az egyén önmagáról gondoskodni nem képes és a hozzátartozók (2) bekezdés szerinti gondoskodásra vonatkozó kötelességüket nem teljesítik, az egyén lakóhelye szerinti települési önkormányzat jogszabályban meghatározott feltételek szerinti gondoskodási kötelezettsége áll fenn.
(4) Ha az egyén önmagáról gondoskodni nem képes, és a hozzátartozók a (2) bekezdés szerinti, a települési önkormányzat pedig a (3) bekezdés szerinti gondoskodásra vonatkozó kötelességet nem teljesítik, az államnak jogszabályban meghatározott feltételek szerinti kötelezettsége áll fenn.
(5) Az állam és a települési önkormányzat a szociális gondoskodás feltételeinek biztosításával összefüggő feladatainak ellátása során együttműködik az egyházi és civil szervezetekkel.
(6) A szociális intézmények és intézkedések rendszerének kialakítása és működési kereteinek biztosítása az állam és a települési önkormányzat feladata e törvényben meghatározott módon.”
Vagyis elsősorban az egyén, majd a hozzátartozó, az önkormányzat és a karitatív szervezetek következnek a felelősségi sorrendben, az állam csak akkor jön képbe, ha már az egyházak is kudarcot vallottak.
Ennek, egy értelmes világban úgy kellene működnie, hogy akkor innentől kezdve, senki sem fizet szociális hozzájárulást, ami egy – fent említett – bruttó 500 ezres bér esetében havonta 65 ezer forint. Minek fizetni, ha a mai naptól kezdve elsősorban magára számíthat az ember, és csak utolsó sorban az államra? Fel kell tenni magunknak a kérdést: miért, és mire fizetünk adót? Mert az rendben lenne, hogy a fizetésünk harmadát (minden harmadik napot azért töltjük a munkahelyünkön, hogy az államnak fizethessünk) befizetjük közteherviselés címszó alatt, ha cserébe kapnánk szociálishálót, postát, kórházi ellátást (nem végtelen hosszú várólistákkal), a gyerekeinknek lenne matek, meg kémia tanárja az iskolában, és úgy általánosságban működne az ország. De látható nem ez történik, egyre kisebb állami szolgáltatásokért fizetünk ugyanannyit. Mintha egy tévé szolgáltatónál előfizettünk volna korábban száz csatornára, de ma már csak ötvenet kapnánk, ugyanakkora előfizetői díj mellett.
Felmondanánk a szerződésünket, és keresnénk egy másik szolgáltatót?
