A VB-döntő után Németh Szilárd hadovált arról, hogy „fehér, európai értékrenddel bíró, keresztény ország” válogatottja nyert, nyilván arra célozva, hogy a francia csapatban voltak fekete és muszlim vallású (ha minden igaz három muszlim) focisták is a keretben. Az argentinoknál meg mondjuk buddhista játékos akadt, de nem szeretnénk összezavarni rögtön a cikk elején a pacafőzés koronázatlan királyát.
Óriási szerencse, hogy a magyar labdarúgó válogatott tagjai mindannyian Magyarországon születtek, fehérbőrűek, keresztények, és a magyar az anyanyelvük.
Különösképpen igaz ez Callum Styles, Willi Orban, Milos Kerkez, Dárdai Palkó, Németh András és Loic Nego esetén. Skandalum lenne, ha a francia válogatott játékosainak származásán és születési helyén hüledező magyar nép válogatottja tele lenne olyanokkal, akik
a.) nem fehérek
b.) nem a magyar az anyanyelvük
c.) nem Magyarországon születtek
Szerencsére itt mindannyian Árpád unokái, ahogy például a férfi kosárlabda válogatott legnagyobb ásza, a jelenlegi legértékesebb magyar játékos, Hanga Ádám is.
Nosza, röhögjünk a franciákon, amúgy is milyen hitvány válogatott, csak ezüstérmet szereztek a négy évvel ezelőtti arany után. Az átlag magyar futball szurkoló meg a fenekét csapkodná a földhöz, ha egyszer a mi aranylábú fiaink is kijutnának egy világbajnokságra, ehhez persze nem ártana, ha olyan futball nagyhatalmak, mint Albánia, nem vernének meg oda-vissza minket. Addig is marad a rasszista alapokon nyugvó káröröm. Szerencsétlen Negot, Némethet, vagy épp Hangát becsülöm, hogy egy ennyire gusztustalan közeg ellenére is szívvel-lélekkel képviselik Magyarországot, ha felhúzzák a címeres mezt. Ők habár nem fehérbőrűek, Nego esetében nem is magyar anyanyelvűek, mégis méltó módon képviselik Magyarországot. Németh Szilárd példát vehetne róluk.
Kiemelt képünkön a Franciaországban született, láthatóan nem fehérbőrű Loic Nego szerepel, aki nélkül a magyar válogatott nem jutott volna ki a 2021-es Európa Bajnokságra.
