Több mozielőzetesben találkoztam már az Átjáróház c. alkotással, illetve olvastam róla kritikákat, amik nagyon vegyesek voltak. Egyesek éltették a filmet, mások nagyon lehúzták, de összességében azt láttam, hogy nem egy mindennapi, átlag alkotással találkozunk szembe. Ezért így az Újév után én is rávettem magam – pontosabban két kedves ismerősöm rávett engem – hogy megnézzem.

A történet alapvetően egy boszorkány által nevelt fiatal srácról szól, aki találkozik élete szerelmével és egyben megszerzi élete első munkáját – biztonsági őr lesz egy hullaházban. A házban azonban éjszaka valami megváltozik: a halottak lelkei elárasztják a hullaházat és megpróbálnak továbblépni egy bezárt átjáróházon. Ez csak akkor sikerülhet, ha a szívük teljesen tiszta, különben a Boncmester felfalja a lelküket. Így a főszereplőnek most már az is feladata, hogy megoldja a holtaknak azt a problémáját, ami miatt nem tudnak továbblépni. Ezek a problémamegoldások egyébként kellőképpen viccesek, jó hangulatot adnak a történet elejének.

Ám a történet váratlan fordulatot vesz, amikor egy randi lekésését, majd egy balesetet követően a főszereplő barátnője – Ági – is a hullaházban köt ki. Itt tetszett az a fajta kettősség, ami a filmben megjelent: igazából az lenne a feladat, hogy kiderítsék, miért nem tud Ági továbblépni, de közben ő maga sem akarja elengedni a lányt. Ezért megpróbálja feltámasztani a lányt és legyőzni a boncmestert…

Összességében nekem a film inkább pozitív, mint negatív. A viszonylag nagy játékidő ellenére nem éreztem azt, hogy sok üresjárat van benne, talán két olyan jelenet volt, ami nekem nagyon nem hiányzott. Az egyik a „hullazsákban” lévő jelenet, amit valószínűleg egy poénnak szántak, de inkább kínos volt, mint vicces, a másik pedig a 3 próba, amiből kettőt totálisan feleslegesnek gondolok (itt úgy érzem, próbáltak valami váratlant húzni, ami sikerült is, de attól, hogy valami váratlan, még nem biztos, hogy jó).

Nekem nagyon tetszett a filmben, hogy miközben ment az egész, én is végig gondolkodtam, motoszkált bennem, hogy mi lehet a hiba, miért nem tud Ági továbblépni, mi hiányozhatott nála, jó volt, hogy a film ilyen téren sok gondolkodási időt hagyott a nézőnek, és egyébként is végig gondolkodásra késztetett, hogy vajon melyik problémát hogyan és miként lehetne megoldani. Nekem ez nagyon bejött, szeretek együtt gondolkodni a főszereplőkkel. Ugyanúgy tetszett a kő-papír-olló jelentősége is (a legelső jelenetet ilyen téren nagyon vicces volt, amikor újra megmutatták).

Ugyanakkor ezek a megoldások voltak talán számomra a film legnagyobb negatívumai is. Néha úgy éreztem, hogy a történetben túl egyszerűen, már-már irreálisan oldódnak meg a problémák (ez a bekezdés most erős spoilereket tartalmaz, aki nem szeretné tudni, az hagyja ki, és menjen át a következőre): miután a kirúgják a főhőst, amiért szétrombolta mérgében a berendezést, és nem tud visszamenni, annyival visszaengedik, hogy egy munkanapot ingyen vállal. Ez mennyire valószerű: a rubik kocka úgy lesz egyszínű, hogy az egészet befesti vérrel…ebben a pillanatban szekunder szégyenérzet fogott el. És ahogyan hangoztatják a filmben, hogy mennyire nincs más út, aztán a végén mégiscsak lesz egy, ez valahogy súlytalanná tette a korábbi kalandokat. Valószínű egyébként, hogy ezeket a jeleneteket inkább poénnak szánták, de szerintem a legrosszabb pillanatokban tették súlytalanná a történetet. A film humorvilága azonban az epizódrészeknél szerintem nagyon rendben van.

A színészi játék is összességében működik, a két főhős Bárnai Péter és Rujder Vivien jól hozták a kissé esetlen szerelmes karaktereket, Kútvölgyi Erzsébetnek nagyon jól áll a kissé megkeseredett boszorka karaktere, Árpa Attila is egész jól ripacskodott, Dobó Kata is jó alakított az epizódszerepében. De színészi játékban nekem mindent vitt Galla Miklós, mint a hullaház főnöke, bár kevés jelenete volt, azoknak minden másodpercét élveztem, remekül hozza a kissé már megöregedett és belefásult hullaházast, és igazi „gallás” humorral tölti meg a karaktert. Az egyetlen karakter, akivel volt gondom, az a Kulka János által alakított boncmester. Félreértés ne essék, ismerem és tisztelem Kulka munkásságát, de ebben a karakterben nem volt semmi. Nem láttuk a háttértörténetét, nem tudjuk, honnan jött, miért itt, nem értjük a motivációit, gyakorlatilag egy kidolgozatlan Made in China Freddy Kruegert kaptunk, aki a saját világában legyőzhetetlen, a külvilágban sebezhető, pengével jár, és zabálja a lelkeket, mert csak. Egyszerűen ebből nem lehetett semmit kihozni, még egy olyan zseninek sem, mint Kulka János.

Mindent egybevetve nekem ez a film tetszett, egy 10 pontos skálán egy erős hetest tudok neki adni, ha lett volna egy kicsit karakteresebb főgonosz, akkor könnyen lehetett volna több is. Szóval aki még nem látta, az nyugodtan nézze meg, a 16-os karika ellenére egyáltalán nem durva, inkább csak bizarr jónéhány jelenete, de aki érti és szereti a kissé feketébb humort, az imádni fogja. De aki nem, annak is élvezetes lesz a karakterek, mert a történetben lévő misztikum miatt.

Borítókép forrása: https://magyar.film.hu/filmhu/hir/leforgott-az-atjarohaz.html

Ui.: A stáblista közbeni jeleneten meg hatalmasat röhögtem! 🙂