Sajnos ma egy keserű évfordulóról is be kell számolnunk: 23 éve kezdődött el az az ökológiai katasztrófa, ami akkoriban a Tisza és számos más folyó csaknem teljes élővilágát elpusztította.
2000. január 30-án, a késő esti órákban a romániai Nagybánya mellett, Zazar település szomszédságában átszakadt az ausztrál-román tulajdonú Aurul nemesfémbánya 93 hektár területű zagytározójának a töltése. Ennek következtében mintegy százezer köbméter, cianiddal és nehézfémekkel erősen szennyezett, toxikus víz került a Zazar, majd a Lápos-patakba, onnan pedig a Szamosba, majd a Tiszába. Így 3 napon keresztül, mintegy 120 tonnányi ciánvegyület jutott Európa egyik leggazdagabb élővilágú vízrendszerébe. A károk szinte felfoghatatlanok voltak: több mint 1200 tonnányi hal pusztult el, és a teljes ökoszisztéma felborult.
A cián nem csak a Tiszában pusztított, hanem a Duna élővilágára is hatással volt. Bár a ciánkoncentráció a nagyobb méretű és gyorsabb sodrású folyóban már csökkent, így is jelentős mértékű pusztulást okozott a folyó halállományában. Nagyjából Belgrád térségében csökkent le annyira a szennyezés koncentrációjának mértéke, hogy az már nem érte el az egészségügyi felső határt.
A helyreállás folyamatát a kezdeti időszakban 10-15 évre becsülték, ám a szerencsének, a viszonylag gyakori áradásoknak, és a helyreállításban közreműködő emberi tevékenységnek köszönhetően ez jóval rövidebb időt, mindösszesen 3-5 évet vett igénybe. A magyar állam kártérítési igényt is nyújtott be az Aurul nemesfémbánya, ám a felszámolási eljárás miatt már nem sikerült ezt érvényesíteni.
A fenti eseményre tekintettel 2000 óta február elseje – amikor a szennyezés átlépte a magyar határt – a Tisza élővilágának emléknapja.
