Egy évvel ezelőtt kezdődött a Sajó folyó szlovákiai szakaszát érintő súlyos ökológiai katasztrófa. Az Alsósajónál (Nižná Slaná) található egykori vasércbányából kezdett ömleni a folyóba a mérgező víz, amely elképesztő mértékű szennyezést okozott és egy hosszú szakaszon elpusztította a Sajó élővilágát is. A közel másfél évtizede bezárt bányában, az elégtelen kármentesítési, rekultivációs munkálatok miatt felgyülemlett, vas-oxidot és más fémeket tartalmazó víz csaknem 30 kilométeres szakaszon festette narancssárgára a folyót.
A helyzet súlyossága megkívánta volna az azonnali cselekvést és közbelépést a szlovák kormány, valamint az illetékes hatóságok részéről, ám ez érthetetlen okokból elmaradt. Helyette politikai vita keveredett az ügyből, a tárcák pedig a másikra mutogatva, egymás illetékességét firtatva a valódi megoldás és kármentesítés helyett hónapokig tétlenül nézték a folyó pusztulását.
A szlovák hatóságok és illetékesek kezdetben a magyar kormány, valamint a vízügy irányába sem tettek jelzéseket, ennek eredményeképp pedig az Orbán-kormány felelős minisztere – bár valljuk be őszintén, hogy környezetvédelmi miniszter hiányában néha azt sem könnyű megmondani, hogy egy ilyen vagy ehhez hasonló környezetszennyezési ügyben éppen ki számít illetékesnek – sem kezdte meg időben az egyeztetéseket szlovák kollégáival.
Elsőként a magyar Parlamentből Dr. Keresztes László Lóránt, az LMP politikusa, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke látogatott el a szennyezéssel leginkább érintett szlovákiai folyószakaszhoz. Keresztes ezt követően több alkalommal szólalt fel az Országgyűlésben, illetve kérdésekkel fordult Nagy István agrárminiszterhez is, valamint látogatást tett a szlovák Parlamentben.
Döbbenetes módon a szlovák kormány annak ellenére, hogy a szennyezés ténye már tavaly februárban világossá vált mindenki számára, csupán július végén hirdetett rendkívüli állapotot a leginkább érintett Rozsnyói, Nagyrőcei és Rimaszombati járás területén azt követően, hogy Zuzana Čaputová szlovák államfő személyesen is járt a szennyezett folyónál. A köztársasági elnök személyes látogatását követően úgy fogalmazott:
„A Sajó halott, és szó szerint megöli a gömöri régió természeti szépségekben és turisztikai lehetőségekben rejlő potenciálját”
Ezek a kijelentések még inkább érthetetlenné teszik azt, hogy miért telt ennyi időbe a rendkívüli állapot kihirdetése és ezzel egyidőben az érdemi kármentesítési munkálatok megkezdése.
Orosz Örs az Összefogás párt alelnöke, aki Felvidéki politikusként felkarolta a Sajó ügyét és rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt a szennyezéssel kapcsolatos helyzetről, szintén megemlékezett a szomorú évfordulóról közösségi oldalán, ahol arról is írt, hogy a szennyezés egy év elteltével sem került teljeskörűen megszüntetésre, ugyanis:
„A mérgező bányavíz azóta is szennyezi a folyót, a felelős szervek látszatmegoldásai továbbra sem kezelik gyökerénél a problémát.”
