Az elmúlt héten már több alkalommal reklámozta a TV2, hogy hosszú évtizedek után ismételten műsorukra kerül a Zsákbamacska című klasszikus vetélkedő. Első pillanatban számomra ez egy nagyon nagy öröm volt, utána viszont egy kicsit elgondolkodtam, hogy vajon összességében mennyire sikerül ezt a műsort a mai kor követelményeit is szem előtt tartva minőségivé, érdekessé tenni.
A TV2-nek nem ez az első próbálkozása, hogy régi, klasszikus másorokat a nosztalgiát is latba vetve megpróbál újra műsorra tűzni. Néhány éve a „Legyen Ön is Milliomos” volt az a vetélkedő, amit Gundel Takács Gáborral megpróbáltak újjáéleszteni, ám 42 rész után abbamaradt. Egyébként sajnáltam, mert a műsor továbbra is izgalmas, Gundel Takács Gábor abszolute jól vezette azt, de lehet maga a konstrukció már nem igazán hozta lázba a tévénézőket.
Ezenkívül a mai napig műsoron van egy még régebbi játék, a Szerencsekerék. Ellentétben a Legyen Ön is Milliomossal, itt magán a műsoron is sokat változtattak a korábbiakhoz képest. Megjelent a magánhangzó játék, az egyik játékos mindig egy ismert ember, a műsorvezető a korábbiakhoz képest nagyon más habitusú, és magában a játékban is vannak kisebb-nagyobb változtatások. Az alapján, hogy több évadot megcsinált belőle a TV2 csoport, egyértelmű, hogy maga a műsor működőképes, viszont a nívója szerintem nagyon lecsökkent a régebbi verziókkal összevetésben, és az a bohóckodás, a játékosok (akiket néha nem értem, milyen szempontok szerint válogatnak) megalázása, meg az ismert vendég időnkénti magamutogatása nálam néha elhozza a szekunder szégyenérzetet, pedig az eredeti verziót nagyon szerettem.
A Zsákbamacskával érdekesek az élményeim. Amikor ez a műsor ment a televízióban, akkor én még nagyon kicsi voltam, talán még óvodás. De mégis lenyűgözött az, hogy az emberek a tévében játszanak, hogy milyen aranyos az a fekete macska, és, hogy milyen kis hangot adtak ahhoz a pillanathoz, ha valaki macskát nyert. És még arra is emlékszem, hogy mindig annak szurkoltam, hogy az emberek macskát találjanak. Igazán kedves voltam :).
Ma felnőtt fejjel visszanézve már egészen más véleményem van a műsorról. Tulajdonképpen alig történik benne valami, az idő nagy része gyakorlatilag reklám, a nyeremények bemutatása, ami akkor is megtörténik, amikor valamelyik ajándékot nem nyerik meg (nyilván ezért fizettek a cégek), a maradékban pedig néhány véletlenszerű döntést láttunk, ami teljesen súlytalannak tűnt.
Hozzátéve rögtön, hogy a véletlenszerű döntéshelyzetekből azért lehet feszült műsort generálni, az „Áll az alku” sokáig képes volt nagy nézettséggel működni, holott ugyanerről szólt, és azért tényleg izgalmas döntés, hogy valaki elvisz garantált 2.5 millió forintot, vagy nyerhet akár 50.000.000-t, de lehet, hogy egy kerti locsoló marad belőle. És tegyük hozzá, Rózsa György is egész ügyesen játszotta az alkusz szerepét.
Itt viszont nem működött nálam ez a feszültség, mert egyrészt jóval kisebb értékű összegekről és tárgyakról beszélünk (persze tisztában vagyok azzal, hogy ezek az 5-25.000 forint közötti összegek akkor még nagyon mást jelentettek, mint ma, de akkor is), másrészt a végső játéknál sem volt annyira kockázatos a dolog, hiszen nyilván az kockáztatott, akinek a megnyert nyereménye annyira sokat nem ért számára. Így ezt a műsort a mai fejjel már nem találom szórakoztatónak (és nem a kora meg a látványvilága miatt, egy régi Szerencsekerék vagy egy Mindent vagy Semmit engem a mai napig el tud szórakoztatni).
Szóval azt gondolom, hogy ennél a műsornál a nosztalgia nem elég, egy alapos változtatás és ráncfelvarrás kell ahhoz, hogy mai szemüvegben működőképes legyen, és úgy érzem, hogy maga a játék meg a nyeremények itt is kicsit háttérbe fognak szorulni a játékosokhoz és a műsorvezetőkhöz képest.
Ez utóbbit a két műsorvezető személye is predesztinálja. Nekem Majkával nincs különösebb problémám, szerintem jól tud szórakoztató műsorokat levezetni, ugyanakkor Pápai Joci jelenléte nem kis félelemmel tölt el, az ő esetében elképzelhetetlennek tartom, hogy a műsor nem arról fog szólni, hogy produkálja magát.
Szóval egy szó mint száz, kíváncsi vagyok és meglátom, mit sikerül kihozni a műsorból, de sok reményt azért nem fűzök hozzá. Két hét múlva meg majd jövök egy véleménycikkel, hogy mennyire sikerült benne csalódnom. Pozitívan vagy negatívan.
