Újságíróként nap, mint nap figyelem az MTI-t, lesem a közleményeket, ma kettőn is megakadt a szemem, az egyik szerint a vártnál kevésbé enyhült az infláció az euróövezetben, a másik pedig azt fejtegeti, hogy a vártnál lassabban enyhült az infláció Olaszországban. Nem véletlenül jelennek meg ezek a közlemények, alighanem a fiúk a várban már tudják, hogy a februári inflációs mutató is katasztrófa lesz, muszáj megmutatni a híveknek, hogy máshol sem jobb, sőt!
Csak ugye a „vártnál kevésbé enyhült” még mindig azt jelenti, hogy enyhült. Nem annyival, mint amennyire számítottak, de mégis, csökkent, kisebb lett, lejjebb kúszott. Olaszországban például a januári 10 százalékos helyett februárban már csak 9,2 százalék volt az infláció, olyan számok ezek melyekről itthon álmodni sem mernénk.
De nincs mese, a szavazóknak muszáj megmagyarázni, hogy igazából ők élnek jól, a digók pedig csak azért nem fagytak halálra, mert előbb éhenhaltak. Az más kérdés, hogy a Barilla tészta harmad annyiba kerül ott, mint itt, mondjuk az csak nálunk számít prémiumnak, odaát ócska szemét, amit a kutyának adnak oda, ha az büntetésbe kerül.
A Fidesz politikájának a lényege, az elv miszerint lehet nálunk sem jó, de másutt még sokkal rosszabb. Lássátok, a vártnál kevésbé enyhült az infláció az euróövezetben, szarul élnek, csórók, éheznek, megfagynak, hiszen csak 0,8 százalékot enyhült az infláció, bezzeg nálunk…nálunk izé, ismét nő, ráadásul nem 9 és 10 százalékról, hanem 25 százalékról van szó. Ha az élelmiszer-inflációt nézzük, akkor közel 50 százalékról.
Innen nézve sokat megadnánk azért, ha azon kellene panaszkodnunk, hogy csak 9,2 százalékra enyhült az infláció. Készüljünk fel, a kormánynál már tudják, hogy a februári adatok is borzalmasak lesznek.
