„Ha békét akarunk, akkor véget kell vetni a háborúnak úgy, hogy egyik oldalról sem érkeznek oda fegyverek. Ahhoz, hogy béke legyen, Ukrajnának le kell mondania területekről,” mondta Toroczkai László hétfőn a parlamentben. A Mi Hazánk elnöke egyéb furcsaságokkal is szórakoztatta a nagyérdeműt, mindenesetre azt derekasan bebizonyította, hogy a középiskolai történelemórákon nem figyelt oda, persze nincs új a nap alatt, megfigyelhető, hogy akikben leginkább buzog a nemzeti érzés, ők ismerik legkevésbé a magyar kultúrát, történelmet és sok esetben a helyesírás alapvető szabályait is.
Toroczkai szerint tehát Ukrajnának le kell mondania a területekről, egészen pontosan gyakorlatilag négy megyéjéről, közel egy magyarországnyi területről van szó, sok millió ukrán állampolgárral. A hazai szélsőjobboldal vezére szerint „csupán” ennyit kellene feláldoznia Ukrajnának. Mindez azért szomorú, mert Toroczkainak és ennek a gyáva Putyin hátsófelében lévő politikának bőven van követő bázisa hazánkban, a Fidesz retorikája sincs messze ettől. Azok, akik szerint azonnali fegyverszünetre lenne szükség, azok, akik szerint Ukrajnának le kell mondania a területeiről egyfelől ismerik-e a történelmet, másfelől ők melyik négy magyar megyét adnák oda a megszállóknak?
A történelemben az a jó, hogy lehet belőle tanulni, és az a rossz, hogy igen ritkán tesszük. Valamikor a 30-as években akadt egy fickó, aki csak a Saar-vidéket akarta, aztán a Rajna-vidéket, később Ausztriát, majd Csehszlovákiát, végül Lengyelországot. A vége a történelem legvéresebb, legtöbb halálos áldozatával járó háborúja lett. Utólag okos az ember persze, de a harmincas évek közepén még jóval könnyebb lett volna megállítani Hitlert, mint a harmincas évek végén, mikorra Németországnak komoly légiereje, és a korábbihoz képest jóval nagyobb területe lett, olyan gyáróriást megszerezve, mint a Skoda. Persze ha utólag okos az ember, akkor szembe kell nézni a fájó kérdéssel: miért vagyunk most mégis hülyék?
Teljesen nyilvánvaló, hogy Putyin nem elégedne meg azzal a négy megyével, amit a hazai szélsőjobboldal boldogan adna oda neki. Putyin geopolitikai céljai mindenki számára világosak: visszaállítani a Szovjetunió korábbi érdekszféráját, néhány száz kilométerrel nyugatabbra tolni a NATO-határokat, hogy a Baltikum, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia és persze Magyarország újra Moszkva érdekszférájába tartozzon.
Aki Oroszországot támogatja, aki azt mondja, hogy Putyin kapja meg azokat az ukrán területeket, amelyeket akar, az egyben azt is mondja: tartozzon újra Magyarország az orosz-érdekszférához. Egy gond van ezzel: nem azért váltottunk rendszert, nem azért mondtuk ki óriási többséggel, hogy NATO és EU-tagok akarunk lenni, hogy most visszatérjünk a vasfüggöny mögé.
