1848. március 15-én tört ki a forradalom, ami később szabadságharccá eszkalálódott. A magyar nép másfél éven át bátran, vitézül küzdött a saját szabadságáért, amit soha a történelem folyamán nem adtak ingyen senkinek. Végül az oroszok – a történelem során nem utoljára – leverték a magyar szabadság reményeit, az osztrákok pedig brutálisan megtorolták a próbálkozást is. 

Mégis, a magyarság egyik legdicsőbb másfél éve volt ez, Görgey Artúr vagy éppen Perczel Mór vezetésével számos nagy csatát sikerült megnyerni, és vélhetően ha az orosz hadak nem érkeznek meg, nyertünk is volna. 

Minden népnek küzdenie kell a saját szabadságáért, újra és újra. Nem elég egyszer kivívni, azt meg is kell tartani, s aki nem harcol az elveszik. Aki megbékél az agresszorral szemben, aki fegyverszünetet köt vele az veszít. Ezt nem csak mi, magyarok tudjuk, hanem minden környező nép, ma pedig leginkább az ukránok tapasztalják ezt meg. Ha az ukránok leteszik a fegyvert, elvesztik szabadságukat, függetlenségüket, önállóságukat, győz az agresszor, leigázza a legyőzöttet, ahogy leigáztak bennünket is, számtalan alkalommal. 

Március 15. legnagyobb és legfontosabb üzenete az, hogy nem adják ingyen a szabadságot, azért vérrel és verejtékkel kell küzdeni, s az a nép, amelyik erre nem hajlandó végleg elveszik. 

Éljen a szabadság, éljen a népek önrendelkezéséhez való joga!