A Janus Egyetemi Színház darabjait néha-néha meg szoktuk nézni ismerőseimmel, az egyszerű, de mégis tartalmas előadások el tudják szórakoztatni az embert, a fiatal színészeken, illetve színésznövendékeken meg látszik a lelkesedés. Ezen a héten is megnéztünk tőlük egy darabot, méghozzá a Trash c. előadást, ami szerintem még az átlagosnál is színvonalasabb volt. Röviden megírom, miért.
A darabnak a fő történetszála nagyon egyszerű: fiatalok próbálják kidolgozni a Trash szó jelentését, és a kezdeti bizonytalanságból eljutnak egy talán már végleges és alapos meghatározásban. Ugyanakkor ez a rész nagyjából 5-10 perc a darabból, közben a különböző fogalmi elemeknél elidőzve megjelenítik nekünk valamelyik közismert trash-videót. Megjelenik a tudatos választó, felbukkan és gyógyít Tihanyi Tamás (nőként), de még a PTE-ről ismertté vált Lajos Balázs is szerepet kap.
A nyitójelenet, az operaénekes felkonferálása és az ének fantasztikus, egyszerre minőségi és eszméletlenül vicces, nem sokon múlott, hogy felboruljak a székkel együtt a röhögéstől. De a többi jelenetnél is azt éreztem, hogy nem csupán lemásolják a trash-videókat, hanem továbbgondolják, más kontextusba helyezik őket, kicsit ki is figurázzák őket. Így sikerült megtartani azt az állapotot, hogy bár hozott anyagból dolgoznak, bőven megvan benne az az egyedi elem, ami miatt nem éreztem, hogy amit látok, azt nem először látom.
E mellett számos szituációs jelenetet is tartalmaz a darab, amik bár nyilván felnagyítják, eltúlozzák a való élet problémáit, de mégis megtalálja benne az ember a valóság magját, emiatt át tudja érezni a bajba került ember helyzetét. Ilyen szempontból nekem a bevásárlós jelenet volt a kedvencem.
A darab egyetlen hibájának a lezárását tartottam, inkább rendezési szempontból. Mivel a definíció folyamatosan épült, igazából nem lehetett tudni, hogy az a meghatározás, ami a végén elhangzott, tényleg a vége volt-e vagy folytatódik a darab. Emiatt azt éreztem, hogy a közönség sem tudta záráskor, hogy ez most tényleg a vége, vagy még folytatódik, így a taps is csak szórványosan jelen meg, kisebb volt, mint amit a produkció megérdemelt volna. Én ide vagy tennék valami diadalmas zenét, ami egyértelművé teszi, hogy ez már a vége, vagy akár be lehetne tenni egy olyan poént, hogyha már az egyik jelenetben szerepelnek tapsoltató kártyák, akkor a végé felemelnek egyet, hogy „Műsor vége, Taps!”. De mindegy, nem akarok elmenni rendezőnek :).
Mindent egybevetve ez egy fantasztikus előadás volt. Aki szeretné megnézni, április 25-26-27-én megtekinti egy 1.000 forintos támogatói jegy megvételéért. Azt mondom, tegyék meg, ez az összeg nem pénz egy ilyen nagyszerű darabért.
Borítókép forrása: JESZ oldala.
