Ki ne ismerné – legalább hallomásból – az 1953-as magyar győzelmet az angol labdarúgó válogatott felett? Mondhatjuk, hogy történelmi most már az a mérkőzés, és örökre részét képezi a magyar sportkultúrának. Amiről azonban kevesen tudnak, hogy egy évvel később, május 18-án volt egy visszavágója is ennek a mérkőzésnek, egy barátságos Magyarország-Anglia mérkőzés a Népstadionban. Ennek ünnepeljük ma a 69. évfordulóját.
A mérkőzést hatalmas érdeklődéssel várta a közönség, hiszen a történelmi diadalt csak a rádión keresztül hallgathatta a publikum. Így a magyar közönség várta, hogy hazai pályán is láthassa azt a diadalt, amiről akkor már mindenki tudott. Az angolok biztosak voltak abban, hogy a magyar csapat nem fog még egyszer olyan szintű játékot nyújtani, mint az angliai mérkőzésen. Ám végül ebben nagyot tévedtek, ugyanis egy még a londoninál is nagyobb pofonba szaladtak bele.
A 8. percben Lantos révén már vezetést szerzett a válogatott, majd a 21. percben Puskás, a 31. percben Kocsis talál be, ezzel beállítva a félidei 3-0-s eredményt. Aztán a szünet utáni bő 15 percben Kocsis, Tóth és Hidegkuti góljai egyértelművé tették, hogy az angoloknak ma sincs sok keresni valójuk a pályán. A 68. percben Broadis még tudott szépíteni, ám Puskás a 73. percben belőtte a második találatát is, így állítva be a 7-1-es végeredményt, mintegy 92.000 magyar néző előtt. Ekkoriban terjedt el az a mondás, hogy „Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!”
Bár ennek a mérkőzésnek a nemzetközi visszhangja nem volt akkora, mint az egy évvel korábbinak, ez a győzelem is egyértelműen beletartozik a magyar válogatott legnagyobb diadalai közé.
