Szerintem még nagyon sokan emlékeznek kiváló alakításaira, legyen az drámai szerep vagy éppen komédia. Színészi tehetségét megkoronázta különleges orgánuma, amit zenés darabokban is kamatoztatott.
1927. június 10-én, Budapesten született Márkus László színművész, aki Kossuth- és háromszoros Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész elismeréseket is magáénak tudhatott.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója 1947 és 1951 között volt, Lehotay Árpád osztályában. Vizsgaelőadása előtt telepítették ki édesapjával együtt Békés megyébe, ahol aztán tíz napon keresztül arisztokraták, polgári értelmiségiek társaságában kapálta a cukorrépát. A mezőgazdasági munkákból és a kitelepítésből Major Tamás közbenjárására térhettek vissza Budapestre.
A magyar színházi élet nagy szerencséjére, mert egy rendkívül sokoldalú, és különlegesen tehetséges művészt kapott a színház világa Márkus László személyében. Bohózatokban, vígjátékokban csillogtathatta meg jellegzetes humorát.
Drámai szerepeit mélyreható jellemábrázoló képességével tette utánozhatatlanná. Maga is elismerte, hogy saját külön világában él, önző, és magának való, de nem korlátolt.
Shakespeare, Moliere, Molnár Ferenc darabokban csillogtatta meg tehetségét a színházlátogató közönség nagy örömére. Országos ismertséget és népszerűséget a számtalan film- és televíziós szerep, rádiófelvétel hozta meg számára, amelyek egyben meg is őrzik az utókor számára rendkívüli játékát.
58 éves korában, 1985. december 30-án hunyt el.
Fotó: wikimedia.org
Most pedig egy kis vidámsággal emlékezzünk rá. Nézzék meg, hogyan parodizálta Szörényi Leventét.
Ma is megújulnak a hírek a bahir.hu oldalon.