A Régiók Európai Bizottságának július 6-i plenáris ülésén Várhelyi Olivér EU-bővítésért felelős biztos referált az EU tervezett bővítésének jelenlegi helyzetéről. Ezt követően Magyar Anna, a Régióbizottság EPP (Európai Néppárti) csoportja által megbízott rapportőr adta elő az RB által korábban már elfogadott állásfoglalását, amely az EU jövőbeli bővítéséről szól.
Az eseményen részt vett dr. Kóbor József, a Régióbizottság Baranya megyei képviselője és Pécs MJV Zöld biztosa. A képviselő a potenciális bővítéssel érintett országok magyarországi és baranyai relevanciájáról, valamint a bővítés szempontjairól beszélt.
A nyugat-balkáni bővítés Pécsnek is hasznos lenne
Kóbor József hangsúlyozta, hogy már régóta létezik egy „történelmi folyosó” , ami kb. a Pécs-Eszék-Szarajevó-Mostar-Tengermellék iránnyal jellemezhető. Ma azonban közvetlen vonattal csak Pélmonostorig lehet eljutni, ezért a pécsi ipari logisztikai központ szerint minimális az áruforgalom ebben az irányban, és a helyzet talán még rosszabb lett Horvátország EU-csatlakozása után, és az akadályok láthatóan nem technikaiak, hanem adminisztratívak. Bosznia-Hercegovina, Montenegro ás Albánia csatlakozása és így a történelmi folyosók megnyitása alapvető fontosságú lehetne régióink és városaink fejlődése szempontjából.
A stabilitás alapkövetelmény
A képviselő álláspontja ugyanakkor az, hogy csak olyan ország csatlakozzon teljes jogú tagként, amelyik megfelel a kritériumoknak („érdem-elv” alapján), és ne „szolidaritásból” vegyenek fel bárkit. Háborúban álló, rendezetlen geopolitikai helyzetben lévő országoktól nem lehet elvárni a demokráciát, a kisebbségi jogok érvényesítését, a decentralizált, szubszidiaritás elvén álló kormányzást és más feltételeket. A Nyugat-Balkáni országokban béke van, bár törékeny, amit az EU-csatlakozás megerősíthet. Ezért itt a csatlakozási folyamat folytatása közös érdeke az érintett országoknak és az EU-nak.
Kóbor kiemelte, hogy eltérő módon kell kezelni a posztszovjet térség geopolitikailag bizonytalan helyzetben lévő országait (Grúzia, Moldávia), a háborúban álló Ukrajnát, vagy a teljesen eltérő helyzetű, de számos szempontból problémás Törökörszág esetét.
Végül kitért arra is, hogy kezelni kell a társadalmi kiábrándulás problémáját is, mert mind az EU országok közvéleményében növekszik a szkepticizmus a bővítés értelmével és hasznával kapcsolatban, mind a csatlakozni akaró országokban a kiábrándulás a beígért bővítés elmaradása miatt. Hamis elvárásokat pedig nem szabad kelteni.
