Ahogyan az Európa Bajnokságon, úgy most is a spanyolok ellen játszotta az elődöntőt a magyar vízilabda válogatott, és ahogy akkor, úgy most is 12-11-es győzelmet aratott (igaz, ezúttal a rendes játékidőben).
A mérkőzés első negyedet kiegyenlített játékot hozott, a spanyolok háromszor vezetést szereztek, de mi mindig visszajöttünk, így 3-3-as eredménnyel zártuk a negyedet.
A második negyedben ugyan mi szereztük a vezetést, sőt, Vogel bravúros védése után még a kétgólos előnyért is támadhattunk, ám utána rövidzárlatot kapott a csapat: támadásaink nem jöttek be, miközben a spanyol átlövésekre nem volt ellenszerünk, így a szünetre elmentek 6-4-re.
A harmadik harmad elején már háromgólos előnybe kerültek a spanyolok, ám a mieink kemény küzdelemmel ezt felhozták 1 gólra, így egy emberhátrányt az utolsó pillanatokban kivédekezve 8-7-es hátránnyal várhattuk az utolsó negyedet.
A végjáték ismét spanyol góllal kezdődött, majd egészen az utolsó 2 percig folyamatosan elmentek két gólra a spanyolok, majd visszazárkóztunk egyre. Ott aztán a spanyolok hibáztak, majd Vámos óriási erejű gólja az egyenlítést jelentette. Ezután a bírós is erősen véleményes döntéseket hoztak: 1 perc 4 másodperccel a vége előtt támadó szabálytalanságot fújtak a mieinknél, majd 35 másodperccel a vége előtt, 1 másodperccel a spanyol támadóidő lejárta előtt – emberelőnyt kaptak a spanyolok. Ám nem tudtak élni vele, így 16 másodpercünk maradt egy utolsó gólig. Az utolsó támadásunk nem volt valami dinamikus, ám végül Manhercz – valljuk be, kissé tessék-lássék – lövése becsúszott a spanyol kapus hóna alatt, és bár Aguirre még kikotorta a hálóból, ám a VAR szerint bent volt teljes terjedelmében.
A magyar csapat így 12-11-es eredménnyel a döntőbe jutott, ahol az ellenfél a Szerbiát 13-7-re megverő Görögország lesz. A mérkőzés eredményétől függetlenül a magyar csapat kvótát szerzett a jövő évi olimpiai játékokra.