A Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) közlése alapján tudhatjuk, hogy a tavalyi nyárhoz hasonlóan idén is – köszönhetően az aszálynak és a vízforrások kizsákmányolásának – kiszáradt a dél-spanyolországi Donana Nemzeti Park legnagyobb állandó lagúnája.
A CSIC közleményében úgy fogalmazott: „Amióta fél évszázada megkezdtük a területtel kapcsolatos adatok gyűjtését, ilyesmi sosem történt két egymást követő évben, ami a donanai lagúnarendszer, illetve a tőle függő sokszínű élővilág helyzetének a súlyosságát mutatja”
Az ilyen és ehhez hasonló esetek rávilágítanak arra, hogy mekkora problémát okoznak a klímaváltozás következtében fellépő extrém időjárási körülmények. Bár az idei nyáron jóval több csapadék hullott eddig, mint tavaly, nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyre forróbb nyári hónapok és a pusztító aszály hatásait mérséklő intézkedésekkel nem késlekedhetünk tovább, ha nem szeretnénk végérvényesen kifogyni az ivóvízből, illetve, ha szeretnénk megmenteni a vizes élőhelyeinket.
Tavaly szinte hetente jelentek meg olyan hírek, hogy valamelyik tó vagy folyó a kiszáradáshoz közeli állapotba került, vagy már azon is túljutott és eltűnt a medréből az utolsó csepp víz is. Nem csak nálunk Magyarországon jelentkezett ez a probléma, Európa legnagyobb folyóit szintén érintette. Talán sokan emlékeznek még arra, hogy a franciaországi Lorie folyóról milyen sokkoló képek jelentek meg, amelyeken a száraz meder alján csordogáló patakként láthattuk Franciaország leghosszabb folyóját.
Habár itthon a Dunát vagy a Tiszát a kiszáradás még nem veszélyezteti szerencsére, ettől függetlenül a nyári forróság okozta vízhőmérséklet emelkedésnek is komoly következményei vannak, hiszen a Paksi Atomerőmű hűtését a Duna vize látja el, a nyári hónapokban pedig annak érdekében, hogy a környezetvédelmi előírásoknak is megfeleljen az erőmű működése, rendszeresen csökkenteni kell annak teljesítményét. Erről nemrég bővebben az Átlátszó írt.
Magyarországon az aszály az elsivatagosodással amúgy is leginkább fenyegetett Homokhátságot veszélyezteti leginkább, de ha ismét visszatekintünk a tavalyi nyárra, akkor országszerte – sajnos Baranyában is – találkozhattunk kiszáradt tavakkal. Dr. Keresztes László Lóránt az LMP pécsi országgyűlési képviselője közösségi oldalán számolt be arról egy évvel ezelőtt, hogy kiszáradt a bicsérdi tó. A képviselő akkor azt írta:
„Klímaváltozás, vízhiány, szélsőséges időjárási jelenségek. A tavat tápláló vízfolyás kiszáradt, a tóba két éve nem érkezett vízutánpótlás.
Ezen a településen éltek az őseim évszázadokon át. A Malom-árok („bicsérdi vízfolyás”) vizére épült két évtizede a horgásztó. A vízfolyás mentén egykor vízimalmok dolgoztak. Az 1700-as évek végén itt volt malma az egyik ősömnek is. Megdöbbentő látni, hogy a vízfolyás kb. 10 km-es szakaszon kiszáradt.”
Az aszály okozta károk súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járhatnak a jövőben. Azokon a területeken, ahol nem megfelelő vízgazdálkodás zajlik, a föld hosszútávon terméketlenné válhat és az élelmiszertermeléshez szükséges feltételek is megszűnhetnek. A legfontosabb, ehhez szorosan kapcsolódó, társadalmi következmény pedig a megnövekedő migráció. Azon országokból, ahol először jelentkezik majd súlyos vízhiány, eddig nem látott mértékű népvándorlás indulhat meg, amelynek egyik fő célpontja Európa lesz.
Magyarország jelenlegi és jövőbeli helyzetét nem segíti a kormány új gazdaságpolitikai célkitűzése, miszerint akkumulátorgyártó „nagyhatalommá” kívánják tenni az országot, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy jelentős számú akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzem érkezik az országba. Ez azért problémás – maradjunk most csak a víz kérdésénél, a többi felmerülő problémát más cikkeinkben már kitárgyaltuk – mert ezek az üzemek rendkívül magas energia- és vízigénnyel rendelkeznek, amelynek a kielégítésére a jelenleg is rendelkezésre álló technológiai feltételek mellett ivóvíz minőségű vizet használnak az ipari létesítmények. Ezek az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzemek tehát veszélyeztethetik az adott területek és komplett települések vízbázisát.
