Mehringer Marci: “Fel sem fogjuk, hogy mennyire törékeny az élet, és hogy egyik percről a másikra az egésznek k****ra vége lehet”
Október 27-én jelenik meg a Mehringer első nagylemeze, a ‘111’, illetve 12 vadiúj vizuál is érkezik YouTube-ra hozzájuk. A sorsfordító események után úgy tűnik, a fiúk tényleg megérkeztek.
“Mostanra eljött az ideje, hogy megírjuk és összerakjuk az első nagylemezünket, ami már maximálisan azt képviseli, amit elképzeltem. Azt gondolom, hogy ez az első olyan munkánk, ami valóban érett. Aminek volt ideje érni és felnőni, ami olyan hatásokat dolgoz fel, amik kellettek ahhoz, hogy az összetört darabokat összeragasszam. Ebben a lemezben benne van mindenünk és még a semmink is. Álmatlan éjszakák, álmatlan nappalok, ingázás, éjjel nappal megszállott gondolkodás, megannyi konfliktus, több tízezer kilométer, egy baleset, ahol majdnem ottmaradtunk örökre.” – mondja az első nagylemez megjelenése kapcsán a zenekar névadója, Mehringer Marci
A lemez felvezető dalánál, az Isten-nél, ami nem mellesleg 6,5 percesre sikeredett, azt érzi az ember, hogy mindegyik tag meg szeretné mutatni a zeneiségét, a tehetségét. Ez egyfajta enumeráció, egy showreel, ami bemutatja a zenekart, nem véletlenül lett ez az album kezdődala.
“2 nap ébrenléttel írtuk meg a badacsonyi hegy tetején, elbújva a világ elől. Utólagosan derült ki a dalról, hogy valami olyasmit dolgozott fel teljesen tudattalanul, ami velünk 2 hónappal később tényleg megtörtént. Hogy egyetlen pillanat alatt összetört az életünk, aztán újra összeállt. Hát akkor van isten? Vagy nincsen? Az egész ennek a játéka.”
Az anyagon sokféle zenei stílus megjelenik: a fő rockzenei alapokon nyugvó (Piros Marlboro) dark pop/rap vonaltól nem teljesen elkanyarodva találunk az albumon egy kis 80-as évek szintipopot (Nem halok meg senkiért), sőt, egy drum ‘n’ bass (Otthonom) alapra is felkaphatja a hallgató a fejét. Ez a keveredés azt hivatott szemléltetni, hogy a zenében nincsenek gátak.
“Egyre önfeledtebben tudom kifejezni magamat és egyre kevesebb gátlásom van a színpadon és a stúdióban is. Büszke vagyok a dalszövegekre, a dallamokra, a tisztaságra és a mocsokra egyaránt, amit ez a lemez feldolgoz. Büszke vagyok a csapatomra, a fiúkra, a producerünkre, a menedzserünkre, a stábra, a barátaimra, a családjainkra, a rajongóinkra, mindenkire, aki valamilyen szinten is hozzájárult ehhez az egészhez, és végső soron büszke vagyok magamra is.”
„templomba kell járni, nem az utcára kislány”
A diverzitás jelen van a szövegekben is, habár jól észrevehető egy fő irány, amely témák köré épül a lemez. A hazához, otthonhoz való viszonyulás, kérdések a felnőtt élet küszöbén, illetve a baráti összetartozás és összefogás szépsége. Ezek mellet klasszikus értelemben vett szerelmes dalt (Eladó) alig találunk az albumon.
Arról szól ez a lemez, amiről egy gondolkodó 20 éves fiatal töpreng. Elmenni ebből az országból vagy maradni és megpróbálni építeni valamit? A dalokat átszövi a düh, a szociális szorongás. A társadalomkritika még akár bulis, dallamos trekkekben is megjelenik.
Forrás: sajtóközlemény