Óriási problémákkal küzd a hazai víziközmű ágazat. Olyan rossz a helyzet, hogy középtávon az is elképzelhető, hogy nem mindenhol lesz elérhető a megfelelő minőségű csapvíz az országban. Már most is vannak ezzel a problémával érintett települések és térségek. Szigetváron például 17 hónapja ihatatlan víz folyik a csapból. Berettyóújfaluban sötét színű, néhol lárvákkal teli a csapvíz. De komoly gondokkal küzdenek más települések lakói is.

Óriási problémákkal nézünk szembe már most is

A probléma nem újkeletű és egyáltalán nem ismeretlen a döntéshozók és a szakemberek számára sem. A szakmai szervezetek évek óta több ezermilliárdos forráshiányról beszélnek. Ezt és a cselekvés szükségességét már a kormány is elismeri, a valódi tettek és a forrás biztosítása azonban továbbra is elmarad.

Az LMP pécsi országgyűlési képviselője, Dr. Keresztes László Lóránt, a Parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága elnökeként a víziközművek ügyével legaktívabban foglalkozó politikusok jelenleg. A zöld képviselő számtalan írásbeli és szóbeli kérdéssel fordult már a kormányhoz a rendszer egészére és konkrét települések problémáira vonatkozóan. Rendszeresen kezdeményez egyeztetéseket a döntéshozókkal, ám közösségi oldalán közzétett beszámolói és sajtótájékoztatói alapján sajnos a kormány részéről nem talál értő fülekre.

Az egészséges ivóvíz fontossága talán azon kevés ügyek közé tartozik, amely körül egyértelmű egyetértés van az emberek között. Az, hogy ha megnyitjuk a csapot, ne egy elszíneződött, koszos és büdös lé jöjjön belőle, pártállástól, vallási hovatartozástól és minden mástól függetlenül közös ügyünk. A víz kincs, amit meg kell őriznünk nem csak a magunk részére, hanem az utánunk jövő generációknak is.

A víz szerepe felértékelődik

Különösen felértékelődik a víz szerepe akkor, amikor a klímaváltozás már nem csupán kopogtat az ajtónkon, hanem be is rúgta azt. Már Magyarország egyes területein – Homokhátság – is láthatjuk, hogy milyen pusztító hatással jár az elsivatagosodás. Képzeljük el, hogy milyen következményekkel jár ugyanez az eseménysorozat akkor, ha teljes országokat, több tíz- vagy akár százmillió embert érint közvetlenül. Óriási népvándorlási hullám indulhat meg a következő években, évtizedekben az olyan országok irányából, ahol először fogy el a víz. Ennek a migrációs hullámnak, amelynek az elszenvedőid klímamenekültnek szokás nevezni, Európa lehet az egyik fő célpontja.

Emellett viszont a saját vízigényünk kiszolgálását is biztosítanunk kell valahogy. Éppen ezért van hatalmas jelentősége annak, hogy ma hogyan kezeljük a vízkincsünket. Vagy, hogy kincsként tekintünk-e rá egyáltalán. Nem engedhetjük meg azt a luxust ugyanis, hogy a rossz politikai döntéshozatal következtében az ivóvizünk jelentős részét engedjük elfolyni a semmibe. De ugyanígy fel kell lépnünk az ország lecsapolása ellen is. A beérkező folyók vizét a jelenlegi átfolyatás helyett meg kell tartanunk a tájban. Ez az egyetlen módja annak, hogy valós lépéseket tudjunk tenni az elsivatagosodás és a klímaváltozás következtében jelentkező pusztító aszályos időszakok ellen.