A miniszterelnök nemrég a Parlamentben azt mondta, hogy a külpolitika komoly dolog. Ebben egyetértünk vele. A külpolitikát nekünk magyar képviselőknek magyar szempontból kell nézni, mert a világon rajtunk kívül senki sem fogja a mi magyar szempontjaink szerint kialakítani az álláspontját.

Napirenden van több ország EU-csatlakozásának kérdése. Már most kezd teljesen átpolitizálódni a kérdés, pedig a helyzet valójában sokkal egyszerűbb. Azt a kérdést kell feltennünk, hogy mi a magyar érdek?

A magyar érdek az, hogy az EU bővítéspolitikája sikeres legyen. Magyarországnak a visegrádi szövetség mellett a legfontosabb, hogy a Nyugat-Balkán európai integrációja minél gyorsabban megvalósuljon. Legfőképpen azért, mert így hatékonyabban lehet küzdeni az ellen, hogy Kelet-Európa maradjon a Nyugat hulladéklerakója, hátsó udvara és összeszerelő üzeme. Kétségünk se legyen afelől, hogy a magországok erejét adó nagyvállalatok érdeke az az, hogy az integráció ne ennek ellenére, hanem kifejezetten ezért történjen meg. Ennek a többsebességes Európa koncepciója elleni küzdelemnek egy magára találó szélesebb közép-európai együttműködés lehet a motorja. Ezért a magunk részéről azt gondoljuk, hogy legitim az az érvelés, ami első körben, Ukrajnát akár megelőzve, a nyugat-balkáni országok integrációját mozdítaná elő. Ráadásul ők sokkal régebb óta várnak erre.

A mostani bejelentések szerint Moldova és Ukrajna EU-csatlakozásának tárgyalásai is elkezdődhetnek. Grúzia esete bonyolultabb, de ott sincs semmi kizárva. Moldova EU-tagsága annyira megalapozott, hogy aki ezt nem fogadja el, az tényleg nem érti, hogy a külpolitika mennyire komoly dolog.

Ukrajna helyzete nyilván nehezebb és bonyolultabb. De itt is a magyar érdekeket kell figyelembe venni.

2008-ban Németország Ukrajna NATO csatlakozását Oroszország érdekében megvétózta. Az azóta eltelt időszakot, a háborúval együtt, sok ukrán értelmiségi az üres és hazug nyugati ígéretek időszakának tartja. Van benne igazságuk. Félő, hogy amit a Nyugat játszik Ukrajna EU-tagságának lebegtetésével ugyanebbe a színdarabba illik.

Nekünk onnan kell kiindulni, hogy a határon túli magyarokkal való összeköttetésben egy kifejezetten jó dolog az EU tagság. Az EU nem gyógyír a trianoni sérelmekre, de a kárpátaljai magyar honfitársainknak fontos a szabad mozgás joga, ezért nekünk itt az anyaországban is az kell, hogy legyen. Éppen ebből a megfontolásból támogatjuk Románia csatlakozását is a schengeni-övezethez és olcsó politikai haszonszerzésnek találjuk azt, amit az osztrákok a vétójukkal kapcsolatban művelnek.

Az EU és a magyar kormány részéről sem elegendő érv az, hogy azért ne kezdjük el, vagy ne kezdjük el a tárgyalásokat Ukrajnával, mert háborúban állnak Oroszországgal. Attól bizonyosan nem fognak az ukrán csapatok több megszállt területet visszafoglalni, ha EU tag lesz Ukrajna.

A tárgyalások megkezdése nem jelent automatikus EU-tagságot. A tagjelöltség arra jó, hogy beszéljünk azokról a dolgokról, amik nekünk, magyaroknak fontos: többek között például a magyar nyelvhasználatról és a kisebbségi jogvédelemről, vagy akár a GMO mentességről és a magyar agrárium védelméről. Tudja ezt pontosan jól Orbán Viktor is, hiszen 2022 júniusában (tehát a háború kitörése után bőven) még azt nyilatkozta, hogy: “Magyarország támogatja, hogy Ukrajna megkapja a EU-tagjelölti státuszt”.

Összességében tehát a bővítés egy jó dolog, nekünk magyaroknak az érdekünkben áll, de a sorrendet felborítani úgy, hogy Ukrajnának a háborúban ez valódi segítséget nem jelent, nem érdemes.

Forrás: Facebook/Ungár Péter