Alexandriai Szent Katalin a középkor legtiszteltebb női védőszentje volt. A görög eredetű szó jelentése: szeplőtelen, tiszta.
Katalin életét teljesen átszövi a legenda. A történet szerint Katalin királyi családból származott. Olyan karizmatikus személyiség volt, hogy aki találkozott vele azonnal megtért. Ez a császárt feldühítette, elfogatta Katalint és a legkegyetlenebb próbatételeknek és kínzásoknak vetette alá. Nem ért célt a császár, mert Katalin csodás megmenekülésének hatására megtért a császárné, a király főembere, Porphyrius is és vele kétszáz katonája. Amikor a császárné is kereszténynek vallotta magát és közbelépett Katalin megmentéséért véres megtorlás következett. Lefejezték a császárnét, Porphyrius és végül Katalin is mártírhalált szenvedett. A legenda szerint amikor lefejezték testéből vér helyett tej folyt. Holttestét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol a sírjából szivárgó tej és olaj minden betegséget meggyógyított.
Katalin napjához számos hiedelem és szokás kötődik. A fiatal lányok a szent segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. Ilyenkor is szoktak a vízbe tenni gyümölcsfa ágat, ez volt a Katalin-ág, és ha karácsonyra kizöldült, a lánynak közeli férjhezmenetelt jósoltak. A lányok bizodalma onnan eredt, hogy egy legenda szerint Jézus egy gyűrűvel jegyezte el Katalint és megígérte, hogy meghallgatja azokat, akik hozzá könyörögnek pártfogásért. A legények is tudakozódhattak ezen a napon jövendőbelijük iránt. Katalin napon böjtöltek, hogy álmukban meglássák ki is lesz a menyasszonyuk.
Katalin női dologtiltó nap. Ilyenkor nem mostak, nem sütöttek kenyeret, leálltak a malmok és a kendergyárak is.
A Katalin napi időjárásjóslás közismert: „Ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog, ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog.”
Délvidéken úgy tartották a mulatságokat „Katalin tiltja, András zárja” – azaz András napkor vége a báli időszaknak.
Forrás: Facebook/JPM