Ahogyan arról tegnap írtunk, az utolsó mérkőzés nekünk és a horvátoknak is ki-ki meccse. Aki nyer, azé az olimpiai selejtezős pozíció. Tehát fontos volt, hogy a mérkőzésből a lehető legtöbbet hozzuk ki.
Ennek azonban az elején pont az ellenkezőjét láttuk. A horvátok sokkal agilisebb játékot mutattak és nagyon hamar elmentek 3 gólra. Aztán hosszú gólcsend következett, ahol mindkét kapus sokat védett, de valahogy az volt az érzésünk, hogy amíg Bíró bravúrokat hárít, addig a horvát kapusnak előkészítetlen lövésekkel kell megbirkóznia, amiket könnyedén hárít. A különbség lassan, de biztosan nőtt 11-6-ig. Aztán az utolsó 5 percben valamelyest összekapva magunkat 11-8-as eredménnyel vonulhattunk szünetre.
A második félidőben sajnos ugyanazt hoztuk, amit az elsőben. A horvátok villámgyorsan visszaállították 5 gólra a differenciát, sőt, több alkalommal a 6 is megvolt nekik, és itt már Bíró sem tudta azt a százalékot hozni, amit az elején. Az utolsó 15 percre aztán úgy tűnt, feltámad a csapat, ugyanis 13-19-ről Egy 4-0-ás szériával 17-19-re jöttünk fel.
Sajnos azonban a feltámadás csak idegilenes volt, a következő támadásaikban a horvátok rendre heteseket harcoltak ki, amiket magabiztosan értékesítettek és 6 perccel a vége előtt megint 4 volt a különbség. Ám ekkor újabb 4-0-ás szériát hoztunk és már 22-22 volt az állás. Majd Klivinyi lövésével megszereztük a vezetést.
Ezután viszont 53 másodperccel a vége előtt büntetőhöz jutott a horvát csapat…amit Bíró kivédett! 40 másodperccel a vége előtt emberhátrányban támadhatunk. A támadás nem sikerült, de 3 másodperce maradt a horvátoknak de időkérés ide vagy oda, már nem sikerült betalálni!
Ezzel 23-22-es győzelmet arattunk és megvan az olimpiai selejtező…de a kvalifikációig még sokat kell tenni!
