Az elmúlt hónapok gazdaság- és pénzügypolitikai vitáinak középpontjában egyfelől az (ár)stabilitás, másfelől a növekedés feltételeinek megteremtése állt. Az egyik tábor a fenntartható növekedés előfeltételeként a külső és belső pénzügyi egyensúly, ezen belül hangsúlyosan az árstabilitás helyreállításának fontosságát hangsúlyozza. Ezzel szemben a másik oldal a belföldi kereslet élénkítésével, a monetáris szigor – értsd: a pozitív reálkamatok – gyors felszámolásával, a hitelezés expanziójával, a beruházás és a fogyasztás élénkítésével, a reálbérek növelésével, vagyis a magas nyomású gazdaságpolitikához való visszatérésben látja elérhetőnek a magas növekedést. Az alábbiakban ehhez a vitához szeretnék néhány megjegyzést fűzni. – olvasható a portfolio.hu oldalon ma hajnalban megjelent Surányi György írás bevezetőjében.
A Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke ma reggel közzétett írásában rámutat, hogy a politikusok a világon minden pontján szeretnének hinni a csodákban. Rámutat arra is, hogy elméleteik megerősítése érdekében nem ritkán találkoznak olyan szakértőkkel, akik ezt a hitet önként hajlandók táplálni. Surányi György szerint, pedig: „Márpedig csodák, olcsó megoldások nincsenek.” Ennek megerősítése érdekében felvázolja, hogy: „Erre az elmúlt évek itthon és külföldön megszámlálhatatlan példával szolgáltak.” Írásában felhozza azt a példát is, hogy milyen egyszerű, sőt nagyszerű is lenne, ha egy ország korlátlan pénznyomtatással, olcsó pénzzel, és egy laza költségvetéssel, a várt vagy elvárt növekedést és az ipari termelékenységet többszörösen meghaladó reálbéremelkedéssel nagyszerű sikereket lehetne a piacon elérni. De az ilyen megoldásokat napjainkban senki nem gondolhatja komolyan. Márpedig egyelőre úgy tűnik, hogy a high pressure economy, az olcsó pénz hívei tudatosan vagy sem, mégis csak ezt sugallják. Az ilyen megoldás sok ország vezetőinek persze egyszerűbbnek tűnhet, mint az üzleti és fogyasztói bizalom helyreállítása, az évek óta megtapasztalt kiszámíthatatlan és túlburjánzó kormányzati intervenciók visszafogása. Helyette lehetne megoldás például a piac, a verseny erősítése, a stabilitás és benne a jogszabályok, például az adók stabilitásának elérése. Megtörténhetne például az olyan reformok elindítása kicsiny hazánkban is, amelyek az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika átalakításán, a kiszámíthatóságon, a jog és tulajdon biztonságán, a verseny intézményi kereteinek megerősítésén alapulnak. – mutat rá a szomorú magyar valóságra írásában Surányi György.
A teljes írást IDE kattintva olvashatják!