Hétköznap késő esténként új televíziós műsor látható a Tv2-n, a Kincsvadászok. Az elmúlt időszakban kicsit szkeptikus vagyok ezekkel a bejelentésekkel. A televízió saját készítésű műsorai nem igazán nyerték el a tetszésemet, legtöbbször a nívótlan, erőltetett poénok miatt. Bár az előzetesek alapján úgy tűnt, hogy komolyabb lesz, mint a korábbi hasonló műsoridőben lévő produkciók. Mondjuk ilyen szempontból szerintem a Kőgazdag fiataloknál lejjebb vinni a nívót már nem lehet, de aztán ki tudja, lehet egyszer ebben is rám cáfol a csatorna…

A koncepció tulajdonképpen egyszerű. Hétköznapi emberek viszik be a régiségeiket a műsorba, ahol öt gyűjtő licitál rájuk. Amelyik a legtöbbet adja, az viheti, de ha az eladónak nem tetszik az ajánlat, dönthet úgy is, hogy megtartja a tárgyát. A licit előtt egy szakértő megbecsüli, hogy körülbelül reálisan mennyit érhet az ereklye. Az eladónak azonban ehhez nem kell tartania magát.

Maga a műsor egyébként színvonalában felülmúlta az elvárásaimat. Korrekt kis adásokat csináltak, nem lett elbohóckodva, amitől pedig nagyon féltem. De valahogy mégsem fogott meg. Nyilván a műsor konstrukciójából rögtön eszembe jutott az RTL sikersorozata, a Cápák Között. Hiszen ott is vagyonos emberek pénzéért mennek a vállalkozók, amiért cserébe szeretnének nekik adni valamit. Persze sok mindenben más a kettő. Ott üzletrészt, itt megfogható tárgyat kínálnak. Ez egy egyszeri ügylet, az egy hosszú távú együttműködés. De a koncepció mégis azonos.

Ugyanakkor mégis azt érzem, hogy a kettő közül az RTL műsorán nagyságrendekkel jobban tudok szórakozni. Önmagában nekem a mostani cápák karakteresebbek, mint az itteni licitálók. Ez persze lehet amiatt is van, mert őket már többször láttuk a műsorban, jobban megismertük őket, de nem ez az egyetlen magyarázat. Nekem pl. a most debütáló Sárospataki Albert is sokkal több emlékezetes mondatot és momentumot hozott, mint bármelyik Kincsvadász az új műsorban, pedig őket négyszer láttam, Albertet meg csak kétszer.

E mellett valahogy a műsorban történteket is közelebbinek érzem magamhoz. Bár a cégek egy jelentős része ismeretlen számomra, de volt már olyan, akinek mondjuk én is vásárlója vagyok, és kíváncsi voltam, mit sikerül elérnie. De olyan is, akit nem ismertem, de érdekelt a terméke, és a Gasztroblogomon írtam róluk, vagy megszereztem és a mai napig használom, amit kínáltak. Persze ez kicsit a műsor reklám-jellegét is előhozza, de nem zavaró.

E mellett azt érzem, hogy a „Cápák Között”-ben sokkal több időt szánnak egy emberre, a terveire, a koncepciójára, amivel így könnyebb azonosulni, fel tudja kelteni az érdeklődést. A Kincsvadászokban ez a fajta azonosulásból adódó érdeklődés nálam egyáltalán nincs meg, mert engem – mivel nem vagyok sem műgyűjtő, sem nincsenek hasonló tárgyak a tulajdonomban – teljesen hidegen hagy, hogy mennyiért megy el egy képkeret vagy egy régi harmonika. Ez pedig az egész adás iránti érdeklődésem csökkenti.

Nagyjából ennyit tudok írni az új műsorról. Nem vállalhatatlan, nem nézhetetlen, sőt, a TV2-től esti műsorsávban rég láttam ilyen intelligens műsort. De van bennem bizonytalanság, hogy vajon hosszú távon képernyő elé tudja-e ültetni az embert.