Budapesten, a Farkasréti temetőben pályatársai, barátai, tisztelői és a család vett végső búcsút Benedek Miklóstól. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, egyetemi docens, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze ravatalánál rokonai, pályatársai, barátai, tisztelői jelentek meg. Elsőként búcsúzott tőle Blaskó Péter, a Nemzeti Színház művésze, majd Vajda Katalin író, Hirtling István és Szacsvay László színművészek.
„Az elegancia, a tartás, az ízlés, mind-mind a lényedből fakadt. Egyenes voltál, inkább befelé forduló, magad emésztő alkat, a hozzád tartozó, kesernyés, szarkasztikus humorral, mely sokszor fordult felszabadító, közös nevetésekbe. Még láthattam az Imposztorban remeklő, Bogusławskidat, a közönség szűnni nem akaró tapssal ünnepelt. És az a rengeteg közös siker a Katonában. A világ fővárosaiban aratott óriási sikerek, a Catullus Párizsban, az Odeonban, a Te főszerepléseddel. Nagy színész voltál Miklós, a Nemzet Színésze, a legnagyobbak közül való. A színház volt az életed. Meg a tanítás, a fiatalok! Tanítványaid rajongtak érted, igazi Mester voltál, példa, minta, tekintély. Aztán a közös éveink: a Főiskola, a Hevesi Sándor téri Nemzeti, a Katona, aztán újra a Nemzeti, sok-sok közös emlék kavarog bennem és az a szeretet és tisztelet, mellyel mindig is gondoltam és gondolni fogok Rád. Most, már míg élek itt maradsz a szívemben, a lelkemben. Majd a rohanó idő, a hiányod fogja megmutatni, hogy ki voltál. Azt a minőséget, azt az emberi tartást, azt a művészi odaadást, amellyel éltél, léteztél és képviselted azt, ami múlandó, ami már nincs, ami Te voltál.” – részlet Blaskó Péter színművész Benedek Miklós ravatalánál elmondott beszédéből.
A bahir.hu oldalon folyamatosan talál híreket, információkat.
