Korábbi főszerkesztőnk Vági Márton 2023 májusától Máltán él és dolgozik, azonban közösségi oldalán rendszeresen foglalkozik magyarországi közéleti témákkal, így időről-időre megosztjuk egy-egy írását, mint véleménycikket.
Az alábbiakban Vági Márton írását változtatás nélkül közlöm:
Az Európai Uniónak valamit kezdenie kell a bevándorlással és mivel ez globális probléma, ezért a megoldást nem lehet nemzet államok szintjén meghozni. Közös, minden EU-tagállamra vonatkozó bevándorlási politikára van szükség.
Azzal talán még a leginkább jobboldali európaiak is egyetértenek, hogy az EU-tagállamainak szüksége van bevándorlásra. Egyszerűen van egy rakás olyan munka, amit az itt élők már nem szeretnének megcsinálni, de valakinek el kell azt végeznie. Ki akarja, hogy a gyereke szemetet szedjen, konyhán mosogasson vagy pizzákat szállítson ki? Vélhetően senki, de ettől még kell szemetet szedni, konyhán mosogatni, meg pizzát is kiszállítani. Már csak emiatt is szükség van bevándorlókra, az egyre inkább elöregedő európai társadalmakról nem beszélve. Ami nem mindegy, az a hogyan, kikre, milyen úton.
Az elmúlt pár napot Lisszabonban töltöttem, de aki járt már bármelyik nyugati/déli európai nagyvárosban tapasztalhatta azt, amit én is tapasztaltam. Méghozzá azt, hogy vannak kifejezetten gáz környékek, kifejezetten rosszarcú – többnyire bevándorló hátterű – személyekkel. Szemét, kosz, kéregetők, drog-dílerek (utóbbi kettőről is készül már a poszt), egyre inkább erősödő antiszemitizmus. Lisszabon több terén is megfigyeltem hétfőn és kedden is, hogy bevándorló férfiak süttetik magukat munkaidőben, kötve hiszem, hogy mindannyian egyszerre vették volna ki az éves szabadnapjaikat. Egyszerűen nincs állandó munkájuk, jó esetben csak a szociális hálón élősködnek, rosszabb esetben bűnözésből tartják fent magukat. Egyik sem jó és egyik sem tolerálható.
Azt gondolom, hogy mi, európai polgárok kellően szolidárisak vagyunk, de egyikünk se jótékonysági szervezet, senki sem adózik szívesen azért, hogy lusta emberek élősködhessenek a szociális hálón. Szívesen adózok azért, hogy legyen nyugdíja azoknak, akik ledolgoztak egy életet, szívesen adózok azért, hogy a beteg, fogyatékkal élő embertársaimnak is lehetősége legyen emberhez méltó életet élniük, szívesen adózom azért, hogy legyenek közszolgáltatások, de azért nem, hogy életerős férfiaknak ne keljen dolgozniuk. Aligha vagyok ezzel egyedül.
Hasonló bevándorlási politikát kellene Uniós szinten kidolgozni, mint ami az Egyesült Államokban működik, ráadásul itt nincs egybefüggő, 3000 kilométernél is hosszabb mexikói határvonal. Tulajdonképpen elég a görög-török, a bolgár-török (az orosz-belorusz közös EU-s határ egyelőre nem gyakori útja a szárazföldi migrációnak) és a tengeri útvonalakat védeni, ha meg szeretnénk állítani az illegális migrációt. Márpedig ezt meg kellene állítani, egyrészről a saját biztonságunk, másfelől a saját pénztárcánk érdekében, na meg azért is, hogy az így is aggasztóan megerősödött (és mint mindenre, úgy a migrációra is hamis válaszokat kínáló) európai szélsőjobb vitorlájából ki lehessen fogni a szelet. Ilyen szempontból az illegális migráció elleni küzdelem a dolog könnyebb része: közös európai határőrség kell, akinek nincs EU-s zöldkártyája az nem jöhet be, és pont. A hajókat szépen vissza kell fordítani Afrika felé, az EU külső, szárazföldi határait pedig kerítéssel és katonákkal kell őrizni. Ott nem jöhet be senki.
Viszont, ahogy fentebb is írtam, az EU-nak új munkaerőre szüksége van. Éppen ezért kellene egy EU-s zöldkártya programot elindítani, ahova még a harmadik országban tudnának jelentkezni, és aki megkapja az jöhetne legálisan. Nem olyan bonyolult ez, Ali Pakisztánban szobafestő-mázolóként dolgozik, szeretne Európába költözni, regisztrál ezen a honlapon, ha pedig bármelyik EU-s országban épp szükség van szobafestő-mázolóról, akkor Ali jöhet is, teszem azt, Lettországba. Mert épp ott volt szükség arra a tudásra, amivel ő rendelkezett. Maria Chiléből szintén jelentkezik a programra, mert ő ápoló, Olaszországban szükség van egy ápolóra, akkor ő oda jöhet. Onnantól kezdve munkát legálisan öt évig csak abba a tagállamban vállalhat, ahová zöldkártyát kapott, egészségbiztosítása csak ott lehet, ahová zöldkártyát kapott, azonban ha öt/hét/tíz évet ledolgozik gond nélkül ott, akkor egyfelől kaphat állandó EU-s tartózkodási engedélyt, másfelől munkát is szabadon vállalhat már máshol. Ha viszont az öt/hét/tíz év során bármilyen bűncselekményt elkövet, bármilyen szabályt nem tart be, akkor azonnal és kérdés nélkül kitoloncolják őt innen.
Nyilván nincs nálam a bölcsek köve, bevándorlás-politikai szakértő sem vagyok, de nyilvánvaló, hogy a mostani helyzet tarthatatlan. Egyrészről az európai őslakosság egy jelentős része nem szeretne félelemben élni, nem szeretné azt, hogy az ingatlanjának az értéke 50 százalékkal csökkenjen, csak azért, mert gyakorlatilag migráns-gettóvá válik a környék, nem szeretné, hogy féltenie keljen egy esti buli után a lányát, és azért sem szeretne sokkal többet adózni, hogy olyan emberek kapjanak segélyeket, akiknek itt sem kéne lenniük. Egyáltalán nem véletlen, hogy a szélsőjobboldal szinte minden országban megerősödött, mert attól, hogy mások a homokba dugják a fejüket, a probléma még létezik és valós, közel sem hiszem, hogy Miguel márciusban azért szavazna a portugál szélsőjobboldali pártra, mert rasszista vagy xenofób lenne, sokkal inkább azért, mert tapasztal egy valós problémát, amivel senki más nem foglalkozik, sőt, ha felveti ezt a problémát, őt fogják megbélyegezni, a rasszista-xenofób kártyával.
Egyébként úgy tudom, hogy itt Máltán kifejezetten szigorú bevándorlás politika van, nincsenek is annyira rossz negyedek, amint lesz időm utána olvasok annak, hogy itt milyenek a szabályok, mert mindig feltűnő nekem, hogy máshol mennyivel gázosabb a helyzet, ezen a téren, mint itt.
Forrás: Vági Márton
